Daehyun time.
Még mindig nem tudtam elhinni, egyszerűen csak ott ültem és néztem ki a fejemből, mint valami marha. Szörnyű volt ezt hallani.
- Bocsássatok meg, de most mennem kell. - fölálltam az asztaltól, majd kirohantam az étteremből. Láttam, hogy még Hyosung sír keservesen, de nem akartam vele egyáltalán beszélni. Talán itt a vége? Ennyi volt? Most ez azt jelenti, hogy szakítottunk? Nem tudom, de el kell intéznem ezt az ügyet. Hallottam, hogy valaki rohan utánam nagy sebességgel, Boram volt.
- Daehyun állj meg! - intett, majd megálltam. - Nem akarok beleszólni, de ez tényleg nincs rendjén. Amit műveltél..
- Nem érdekel! - vágtam bele a szavába.
- Mi az, hogy nem érdekel? - nézett rám nagy szemekkel. - Hyosung a barátnőd nem? Szereted? Szerintem igen. Akkor meg? Miért viselkedsz így? Elég idős vagy már ehhez, hogy úgy viselkedj, mint egy gyerek. Az a lány most ott sír, miattad bent az étteremben, mert hülye voltál. Egyáltalán nem szereti már azt a barmot, minek foglalkozol vele?! Ne rontsd el, mert megfogod bánni még a tetteidet. - majd visszarohant az étterembe. Visszaindultam a szállodába, remélvén, hogy a többiek még nem mentek sehová sem, főleg nem Himchan. Mikor beértem az épületbe egyből rohantam Youngjae-jel való közös szobámhoz, de nem volt ott senki sem. Biztos Zinger-rel van. A lányok szobája felé vettem az irányt, ideges volt.
- Zinger! - csaptam ki az ajtót, erre a bent lévő két lány felugrott félelmében.
- Mi a baj? - kérdezte Zinger.
- Ti tudtatok Hyosung előttem lévő kapcsolatáról? A srácok is? - csaptam a legközelebbi asztalhoz. A két lány lehajtott fejjel csöndben ültek le egy-egy székre.
- Igen. - sóhajtott egyet Sunhwa.
- Miért csak én nem tudtam róla? - térdeltem le a földre, már a sírás szélén voltam.
- Nem akartuk elmondani. Mindenki sejtette, hogy Hyosung-gal majd egyszer több lesz köztetek, mint barátság. - ült le mellém a földre Zinger. - Hyosung szeret téged.
- Tudom. Boram is mondta.
- Boram? - csillant fől Sunhwa szeme.
- Ti is ismeritek.
- Igen. - bólintott mind a két lány. - Boram utálja Himchan. - folytatta Zinger. - Ezért ragaszkodik ő is ahhoz, hogy nem cseszd el a kapcsolatotokat Hyosung-gal.
- Himchan a szobájában van? - kérdeztem tőle, miközben nagy nehezen fölmásztam a földről.
Zinger csak bólintott.
- Menjünk oda! - majd megragadtam a karját és Himchan szobája felé mentünk.
- Daehyun..
- Igen?
- Ne csinálj hülyeséget. - fogta meg a vállamat a lány.
Odaértünk a szobához. Bekopogtam, majd egy olyan 10 perc után kinyitódott az ajtó. Hallottam a szobában, hogy valaki sír, Hyosung volt. Ott ült az ágy közepén. Himchan sehol nem volt.
- Mit akarsz? - nézett rám elég mérgesen a szobában bent tartózkodó Jieun, aki a lányt nyugtatgatta.
- Bocsánatot akarok kérni Hyosung. - ültem le mellé.
- Te is tudod, hogy már nem szeretem, akkor miért viselkedsz így? - ordított velem Hyosung. Még sosem hallottam kiabálni, kicsit fájt a dolog. - Te is olyan vagy, mint Ő!
- Szerintem mi kimegyünk Hyosung. Rendben? - majd a Jieun és Zinger kiment a szobából.
- Sajnálom. - öleltem meg, de ő csak ellökött magától.
- Ne érj hozzám! Takarodj ki a szobámból! Gyűlöllek! Bárcsak ne ismertelek volna meg a klubban. Most nem tartanánk itt. - majd bedőlt az ágyba, és folytatta sírást.
- Most akkor.. - nyeltem egy nagyot. - Vége?
- Nem. - jelentette ki határozottan.
Megkönnyebbültem. Legszívesebben megöleltem volna, de megint kiabálni kezdett volna velem.
- Nem feküdtem le Himchan-nal soha. - fordult felém. - Igazából nem is tudom, miért voltam vele együtt. Még csókolni sem csókolt meg soha. - fogta meg a hozzá közelebb lévő kezemet.
- Én vagyok az első?
- Igen. - mosolygott.- Mindig te leszel az első.Bedőltem mellé az ágyba. Tudtam, hogy Himchan bármikor beléphet a szobába, de nem érdekelt. Rájöttem, hogy arra, hogy semmi értelme nem volt ezen összevesznem vele, mert ha már nem szeretne rég szakított volna velem. Jó érzés volt tőle hallani, hogy én vagyok neki a ténylegesen első normális és tisztességes kapcsolata. Közelebb másztam hozzá, amin ő csak kuncogott végig, majd az arcára adtam egy puszit.
- Boram hol van? - kérdeztem tőle.
- Boram ma este indul vissza a lányokkal Szöulba. Így most pakol, de mondta, hogy jönnek elköszönni tőlem.
- Meddig szeretnél még itt feküdni az ágyban? - simítottam végig a hasán.
- Nem tudom.
- Ugye tudod, hogy ez az utolsó szabad napunk utána találkozó és megyünk haza?!
- Úristen tényleg! - ugrott fől az ágyról. - El kell mennünk vásárolni. - kotorta elő a pénztárcáját az táskájából.
- Hagyjad. - öleltem meg hátulról. - Majd én megveszem neked.
- Biztos? Elég sok pénzt szoktam költeni. - mosolygott fől.
Megfogtam a kezét majd elindultunk körülnézni a városba. Olyan jó volt végre megint Hyosung-ot mosolyogni látni, olyankor annyira gyönyörű. Teljesen abban a hitben éltem egészen idáig, hogy a lányok ruhákat és egyéb női dolgokat szeretnek venni, de Hyosung teljesen mást vett, olyan dolgokat amiket máshol nem lehet venni csak Kínában.
- Elég késő van. - nézett a telefonjára a lány.
- Igen. Menjünk vissza?
Csak bólintott. Korom sötét volt, az ég pedig teljesen tiszta volt, így a csillagokat is láttam az égen. Annyira gyönyörű volt.
- Jung Daehyun! - hallottam valakit, láttam, hogy egy nő rohan hozzám.
- Ki az? - néztem nagy szemekkel.
- Nem emlékszel rám? - mosolygott végig, majd mikor meglátta, hogy Hyosung kezé fogom a mosolya elszállt. - Ki ez a csaj? - mondta a lány akivel találkoztunk. Ebből nem lesz jó vége.
- Bocsássatok meg, de most mennem kell. - fölálltam az asztaltól, majd kirohantam az étteremből. Láttam, hogy még Hyosung sír keservesen, de nem akartam vele egyáltalán beszélni. Talán itt a vége? Ennyi volt? Most ez azt jelenti, hogy szakítottunk? Nem tudom, de el kell intéznem ezt az ügyet. Hallottam, hogy valaki rohan utánam nagy sebességgel, Boram volt.
- Daehyun állj meg! - intett, majd megálltam. - Nem akarok beleszólni, de ez tényleg nincs rendjén. Amit műveltél..
- Nem érdekel! - vágtam bele a szavába.
- Mi az, hogy nem érdekel? - nézett rám nagy szemekkel. - Hyosung a barátnőd nem? Szereted? Szerintem igen. Akkor meg? Miért viselkedsz így? Elég idős vagy már ehhez, hogy úgy viselkedj, mint egy gyerek. Az a lány most ott sír, miattad bent az étteremben, mert hülye voltál. Egyáltalán nem szereti már azt a barmot, minek foglalkozol vele?! Ne rontsd el, mert megfogod bánni még a tetteidet. - majd visszarohant az étterembe. Visszaindultam a szállodába, remélvén, hogy a többiek még nem mentek sehová sem, főleg nem Himchan. Mikor beértem az épületbe egyből rohantam Youngjae-jel való közös szobámhoz, de nem volt ott senki sem. Biztos Zinger-rel van. A lányok szobája felé vettem az irányt, ideges volt.
- Zinger! - csaptam ki az ajtót, erre a bent lévő két lány felugrott félelmében.
- Mi a baj? - kérdezte Zinger.
- Ti tudtatok Hyosung előttem lévő kapcsolatáról? A srácok is? - csaptam a legközelebbi asztalhoz. A két lány lehajtott fejjel csöndben ültek le egy-egy székre.
- Igen. - sóhajtott egyet Sunhwa.
- Miért csak én nem tudtam róla? - térdeltem le a földre, már a sírás szélén voltam.
- Nem akartuk elmondani. Mindenki sejtette, hogy Hyosung-gal majd egyszer több lesz köztetek, mint barátság. - ült le mellém a földre Zinger. - Hyosung szeret téged.
- Tudom. Boram is mondta.
- Boram? - csillant fől Sunhwa szeme.
- Ti is ismeritek.
- Igen. - bólintott mind a két lány. - Boram utálja Himchan. - folytatta Zinger. - Ezért ragaszkodik ő is ahhoz, hogy nem cseszd el a kapcsolatotokat Hyosung-gal.
- Himchan a szobájában van? - kérdeztem tőle, miközben nagy nehezen fölmásztam a földről.
Zinger csak bólintott.
- Menjünk oda! - majd megragadtam a karját és Himchan szobája felé mentünk.
- Daehyun..
- Igen?
- Ne csinálj hülyeséget. - fogta meg a vállamat a lány.
Odaértünk a szobához. Bekopogtam, majd egy olyan 10 perc után kinyitódott az ajtó. Hallottam a szobában, hogy valaki sír, Hyosung volt. Ott ült az ágy közepén. Himchan sehol nem volt.
- Mit akarsz? - nézett rám elég mérgesen a szobában bent tartózkodó Jieun, aki a lányt nyugtatgatta.
- Bocsánatot akarok kérni Hyosung. - ültem le mellé.
- Te is tudod, hogy már nem szeretem, akkor miért viselkedsz így? - ordított velem Hyosung. Még sosem hallottam kiabálni, kicsit fájt a dolog. - Te is olyan vagy, mint Ő!
- Szerintem mi kimegyünk Hyosung. Rendben? - majd a Jieun és Zinger kiment a szobából.
- Sajnálom. - öleltem meg, de ő csak ellökött magától.
- Ne érj hozzám! Takarodj ki a szobámból! Gyűlöllek! Bárcsak ne ismertelek volna meg a klubban. Most nem tartanánk itt. - majd bedőlt az ágyba, és folytatta sírást.
- Most akkor.. - nyeltem egy nagyot. - Vége?
- Nem. - jelentette ki határozottan.
Megkönnyebbültem. Legszívesebben megöleltem volna, de megint kiabálni kezdett volna velem.
- Nem feküdtem le Himchan-nal soha. - fordult felém. - Igazából nem is tudom, miért voltam vele együtt. Még csókolni sem csókolt meg soha. - fogta meg a hozzá közelebb lévő kezemet.
- Én vagyok az első?
- Igen. - mosolygott.- Mindig te leszel az első.Bedőltem mellé az ágyba. Tudtam, hogy Himchan bármikor beléphet a szobába, de nem érdekelt. Rájöttem, hogy arra, hogy semmi értelme nem volt ezen összevesznem vele, mert ha már nem szeretne rég szakított volna velem. Jó érzés volt tőle hallani, hogy én vagyok neki a ténylegesen első normális és tisztességes kapcsolata. Közelebb másztam hozzá, amin ő csak kuncogott végig, majd az arcára adtam egy puszit.
- Boram hol van? - kérdeztem tőle.
- Boram ma este indul vissza a lányokkal Szöulba. Így most pakol, de mondta, hogy jönnek elköszönni tőlem.
- Meddig szeretnél még itt feküdni az ágyban? - simítottam végig a hasán.
- Nem tudom.
- Ugye tudod, hogy ez az utolsó szabad napunk utána találkozó és megyünk haza?!
- Úristen tényleg! - ugrott fől az ágyról. - El kell mennünk vásárolni. - kotorta elő a pénztárcáját az táskájából.
- Hagyjad. - öleltem meg hátulról. - Majd én megveszem neked.
- Biztos? Elég sok pénzt szoktam költeni. - mosolygott fől.
Megfogtam a kezét majd elindultunk körülnézni a városba. Olyan jó volt végre megint Hyosung-ot mosolyogni látni, olyankor annyira gyönyörű. Teljesen abban a hitben éltem egészen idáig, hogy a lányok ruhákat és egyéb női dolgokat szeretnek venni, de Hyosung teljesen mást vett, olyan dolgokat amiket máshol nem lehet venni csak Kínában.
- Elég késő van. - nézett a telefonjára a lány.
- Igen. Menjünk vissza?
Csak bólintott. Korom sötét volt, az ég pedig teljesen tiszta volt, így a csillagokat is láttam az égen. Annyira gyönyörű volt.
- Jung Daehyun! - hallottam valakit, láttam, hogy egy nő rohan hozzám.
- Ki az? - néztem nagy szemekkel.
- Nem emlékszel rám? - mosolygott végig, majd mikor meglátta, hogy Hyosung kezé fogom a mosolya elszállt. - Ki ez a csaj? - mondta a lány akivel találkoztunk. Ebből nem lesz jó vége.
