Daehyun time.
Mikor megjelent a másik nő Hyosung arcán látszódott a
megkönnyebülés, hogy nem csak én vagyok vele.
- Oh, Hyosung! Ki az új barátod? – kérdezte az idegennő
kíváncsian.
- Ööö.. Ő nem a barátom, most találkoztam vele először.
Megint feszesen állt lehajtott fejjel. Egyszer csak a
beszélgetésünk végett ért, síri csönd volt. A hölgy kedves volt, végig mosolygott.
- Ha már itt tartunk, szeretnék bemutatkozni. G.NA vagyok.
Ismét Hyosung-ra figyelt, olyan volt, mint ha az anyukája
lenne. Na, de ha már itt tartunk nekem is be kellene mutatkoznom.
- Ő Daehyun. – a lány belevágott a szavamba. Csoda, hogy
megjegyezte a nevemet.
Ismét síri csönd lett, G.NA folyamatosan rám bámult. Talán
gondolkodott valamin.
- Na én inkább itt hagylak titeket. – felmosolygott és odébb
állt, de mielőtt megtette volna megmarkolta a vállamat és így szólt:
- Nyugi, adj neki egy kis időt. – rám kacsintott és elment.
30 perccel később:
Hyosung folyamatosan csak ivott és ivott. Nem tudom mi volt
az talán valami alkohol féleség lehetett nem tudom. Egy idő után láttam rajta,
hogy nincs magánál nagyon.. Talán túl sokat ivott és kicsit részeg lett.
- Hyosung jól vagy?
- Persze. Minden rendben.
A karjaim közé esett.
- Hyosung te tényleg sokat ittál.
- Nem, dehogyis! – felpattant a karjaim közül. – Kicsit
elfáradtam.
- Hát akkor jobb ha hazaviszlek, hogy kipihend magadat.
- Rendben.
Nem ellenkezett? Mi baja lehet? Összeszedtem a holmiijaimat
ő pedig megkereste a táskáját. Mielőtt elindultunk volna hátrahúzott.
- Szóljunk a többieknek.
Rávettem egy pillantást, bólintottam egyet és elrohantam
megkeresni valamelyik barátnőjét, hogy szóljak Hyosung haza megy. Na, de kivel
futottam össze a drága Zelo-val.
- Tudnál szólni valamelyik lánynak, hogy hazamegyünk?
– kérdeztem tőle.
- Ha megtalálom valamelyiket igen.
- Oké, kösz. – aztán elindultam a bejárat felé.
A lány ott várt bejárat előtt. Úgy állt ott mint valami
szobor lehunyt szemekkel. Felráztam, mivel még haza is kell érnie ébren.
- Ha nem baj gyalog kísérlek haza. Addig is szellőzik a
fejed.
Nem gondoltam volna, hogy idáig elfajul a dolog, hogy nekem
kell haza kísérnem. Azt hittem, hogy maximum telefonszámot cserélünk és majd
megbeszélünk egy találkát. Erre meg, alig ismerem és most vihetem haza. Olyan
volt mint egy rongybaba, alig bírt már menni, annyira fáradt volt a lány. Egy
pillanatra nem figyeltem oda és a lány máris a kezemet karolta át.
- Ugye nem baj? – kérdezte és rám pillantott a nagy barna
szemeivel.
Nem volt ellenvetésem, sőt örültem is neki. Végre egy másfél
órás séta után odaértünk Hyosung és a barátnői házához. Megzörrent a telefonom,
azt hittem hogy kikapcsoltam mikor a klubban voltam. Néztem és kaptam egy sms-t
Zelo-tól. El akartam olvasni, de Hyosung azzal a lendülettel kitépte a telefont
a kezemből és berohant a házba.
- Add vissza! – kiáltottam be a házba.
- Ha bejössz visszakapod. – felkuncogott.
Bementem a házba, de sehol nem találtam óriási volt a helye.
Felszaladtam az emeletre hát ha ott lesz a telefonommal a kezében, de tévedtem
a telefon a földre volt hajítva az egyik szoba elé. Biztosan elhagyta. Beléptem
a szobában, abban a pillanatban ahogyan beértem a szobába az ajtó mögött
elbújva a lány bezárta az ajtót.
- Azt akarom, hogy itt maradj velem, rossz egyedül lenni.
Igaza volt G.NA-nak, tényleg csak egy kis időt kellett adnom
neki. Megölelt, teljes erőből szorított magához, mint valami plüss medvét.
Belemarkolt a hajamba és nyakamra adott egy gyengéd puszit. Elkapott a hév,
hátrébb löktem és megcsókoltam, de gyengéden. Nem is ellenkezett.
- Tényleg ez akarod? – súgta a fülembe.
Ilyenkor mit kell válaszolni? Nem tudtam csak álltam ott
előtte. Nem tudtam, mit válaszoljak neki, kellemetlen volt. Felnevetett.
- Szóval igeeeeen. – aztán ismét megölelt, de most már nem
szorított úgy, mint valami játék medvét.
Ekkor beugrott, hogy ugyanezt érezte mikor a klubban
leszólítottam. Lábujjhegyre állt és most ő csókolt meg, az ajkamra is harapott egy párszor. Levettem róla az öltönyömet szép
lassan. Élveztem ahogyan csókolt, szép kis estének nézek elébe.
