I need a love.♥ ~ 8.rész

Hyosung time.

Másnap azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyival teljes mértékben tisztában voltam, hogy egy tágas szobában vagyok, ráadásul nem Sunhwa és Zinger közös szobájában vagyok, hanem máshol. Valaki ráadásul itt fekszik mellettem. Nem mertem megfordulni. Csak néztem ki a fejemből. Annyira emlékszem a tagnapi napból, hogy találkoztam Boram-mal és Qri-vel, utána Daehyun elkísért a lányok szobájához, Zelo-t kisminkeltük és feladtunk rá valami női ruhát, de ő hogy került oda? Nem emlékszem arra, hogy ittam volna. Nem is iszok alkoholt. Mocorgást hallottam magam mellett. Bebújtam a takaró alá. Fehérneműben vagyok? Én tisztán emlékszem arra, hogy egy pandás pizsamában mentem a lányokhoz. Amikor bebújtam a takaró alá kuncogást hallottam. Annyiban biztos voltam, hogy fiú fekszik mellettem. De ki? Nagy nehezen kibújtam a takaró alul.

- Most meghalsz! - üvöltött fől az a bizonyos személy.
- Daehyun? - néztem nagy szemekkel, erre ő elkezdett csikizni, mint valami gyereket. - Elég! Állj! - abbahagyta a kérésemre.
- Mi a baj?
- Én... Te.. Még mindig én.. Mit keresek itt?! - visítoztam.
- Tegnap este idejöttél a szobánkhoz. Olyan hajnali 2-kor jöttél ide, hogy fáradt vagy és a lányok is már kidőltek.
Ez lehetetlen, én nem emlékszem ilyenre, főleg úgy hogy semmire nem emlékszem csak egy-két dolog ugrott be, de ez nem.
- Ittam valamit? - kérdeztem idegesen.
- Nem.
Hála az égnek a lányok nem akartak megint leitatni. Habár igaz, ők sem isznak csak nagyon ritkán 1-1 pohár pezsgőt ünnepekkor, de szeretnek nagyon engem itatni, nem tudom miért.
- Bejöttél és egyből az ágyamba dőltél. Nagyon fáradt voltál. Mit csináltatok ti?
- Biztos a sok próba miatt. Mostanában elég sokat alszom. - fogtam a fejemet. - Nem tudom, hülyültünk és egyszer csak betoppant Zelo is a buliba. Zinger-től kért azt hiszem vizet. Aztán ő is ott ragadt velünk, kisminkeltünk és női ruhába öltöztettük. Ennyire emlékszem.
- Női ruhába? - kuncogott már a szőke herceg.
- Igen.
- Másra nem emlékszel? - hirtelen komoly fejjel nézett rám.
- Nem.
- Mikor át jöttel ide és lefeküdtél az ágyamra megint fölálltál és ráfeküdtél Youngjae-re. Szegény ott üvöltött, hogy szállj le róla. Én szedtelek le róla. - röhögök. - Kicsit féltékeny voltam, én jobban élveztem volna, hogy ha rám feküdtél volna.
- Élvezted volna, hogy ha az 51kg-mal rád fekszem? - simítottam a kezemet végig az arcán.
- Persze. - jelentette ki büszkén.
Legyen úgy ahogyan akarja, viszont az jól esett, hogy egy ilyen dologért, már picit féltékeny volt, de nem olyan gonosz féltékeny. Hanem tök nyugis volt, aztán lehet, hogy patáliát vert volna ha megcsókoltam volna vagy mást csináltam volna vele.
- Jó reggelt! - kelt föl az ágyról Youngjae, miközben a hátát fájlaltatja.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Remélem élvezted a tegnapi napot!
- Jaj ne is mond, te örült vagy! Képes voltám rám feküdni? - vakarta a buksiját.
- Na jól van srácok. Én szerintem megyek.
- Nem megyünk ma valahova? - kérdezte kissé idegesen Daehyun.
- Elmehetünk. 1 óra múlva gyere a szobám elé. - kacsintottam egyet majd elmentem a srácok szobájából.

Daehyun time.

- Ez a lány bolond. - fogja a fejét Youngjae. - Viszont akkor is jó fej.

Hyosung tényleg nem emlékezett semmire sem. Nekem ez furcsa. Hisz nem volt részeg, nem volt semmi baja sem. Mikor átjött a szobánkba tök normális volt. Akkor most mi a baja? Talán mégiscsak igaza volt, lehet hogy a fáradtság hozza ki ezt belőle, de pont emlék hiányt? Na, de most nem ez volt a legfontosabb. El kell készülnöm 1 óra alatt, hisz megint kettesben töltünk egy napot közösen. Berohantam a fürdőbe még Youngjae előtt. Nagyon pepecselős gyerek, órákat is képes a tükör előtt tölteni. Én már csak tudom, hisz én vagyok a szobatársa már egy jó ideje. Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, felvettem valami kényelmes, de azért normálisan kinéző ruhát.
- Hé, ti mit fogtok csinálni ma? - kérdeztem kíváncsian Youngjae-t.
- Yongguk és Jongup na meg persze Jieun elmennek a városba beszerezni egy-két szuvenírt, de ők csak majd szerintem ebéd után mennek. Sunhwa és Zinger elvileg megint titkos csajos napot tartanak. Zelo-val elmegyünk kajálni valami jó kis étterembe azt veszünk mi is pár dolgot.
- Himchan?
- A menedzserrel lesz.
- Miért? Hogy-hogy?
- Nem tudom, de szerintem a tegnapi vacsora miatt. Gondolom a hisztije miatt.
- Tényleg mi volt a baja?
- Szerintem jobb ha nem tőlem tudod meg. - hajtotta le a fejét. - Kérdezd valamelyik lányt!
Vállat vontam. Annyira nem voltam kíváncsi rá, de ha már a lányok tudják akkor biztosan Hyosung is tud valamit, majd megkérdezem tőle sunyiba.
- Na, de most megyek.
- Oké.
Végre megint kettesben vagyok a "barátnőmmel" vagyis.. Igazából nem tudom, de szeretjük egymást. Legalábbis én így látom. Annyira belemélyültem a gondolkodásba, hogy nekimentem valakinek.
- Hé! Figyelj már jobban. - esett hátra az illető.
- Bocsáss meg kérlek. - nyújtottam a kezemet felé.
- Te nem Hyosung.. - nem tudta befejezni a mondani valóját, mivel megcsörrent a telefonom. Hyosung volt.
- Hol vagy?
- Mindjárt ott vagyok csak egy kis gond van, nagyon apró gond. - néztem végig a nőn.
- Jeon Hyosung-gal beszélsz? - mosolygott föl az idegen nő.
- Igen. Honnan ismered?
- Boram vagyok Hyosung egyik nagyon közeli barátnője.
- Daehyun! - üvöltött bele a telefonba Hyosung.
- Megyek nyugi, csak találkoztam az egyik barátnőddel.
- Kivel?
- Boram-mal.
- De jó, hozd magaddal! - aztán lenyomta a telefont.
- Hé, Boram! Nem jössz velem? - mosolyogtam rá erőltettem, hisz ma sem lehetünk kettesben a szépségemmel.
- Hova? - nézett rám óriási szemekkel.
- Hyosung-gal elmegyünk körülnézünk a városba.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor mérges leszel? Ugye?
- Nem, ragaszkodom hozzá.
- Rendben.
Hát akkor a mai napi programom: elviselni két olyan csajt akik szerintem tök rég nem látták egymást, ezáltal egész nap csak beszélgetni fognak. Ez fantasztikus.
- Boram! - ugrott Hyosung a lány nyakába. 

- Ugorj az én nyakamba is! - gúnyolódtam rajtok.
- Ne legyél már ilyen Daehyun. - ölelt meg Hyosung. - Gyere menjünk. - majd megfogta a kezemet.

Fogalmam nem volt arról, hogy hova akartak menni, csak mentem. A két lány egész jól elvoltak miközben sétáltunk. Gondolom rég nem találkozhattak, volt miről beszélniük. Végül valami kis helyi kínai étterembe bementünk. Engem odatoltak egy asztalhoz, míg ők megveszik a kajájukat. Csak fogtam a fejem, hogy ezek mennyi mindent hoztak az asztalhoz.
- Az éttermet nem akarják megenni? - mosolyogtam rájuk.
- Nem! - tök egyszerre válaszoltak nekem.
Vállat vontam. Elég sokáig csöndben ültünk egymással szemben, majd hirtelen Boram...
- Hyosung.. Mi van Himchan-nal?
Hirtelen Hyosung szemei nagyra tágultak és amit ivott azt félrenyelte.
- Semmi. - köhögök. - Mi lenne?
- Mit szólt ahhoz, hogy te és a kicsi Dae együtt vagyok.
- Hát.. - hajtotta le a fejét a lány.
- Mi van? - néztem a lányokra.
- Nem tudod? Nem mesélted el neki? - már lassan kiabált a lánnyal Boram.
- Nem. - hajtotta le a fejét Hyosung.
- Mit?
- Mondanom kell valamit. - simogatta végig az arcomon a puha kezét az én Gummy Smile-om.
- Még mielőtt debütált volna a B.A.P én és Himchan elég sokáig együtt voltunk, de én már végeztem vele. Elakarom felejteni őt...
- Ezért velem vagy?
- Nem, nem így értettem. Tudod mikor együtt voltunk eléggé furcsa volt. Alig találkoztunk, ráadásul meg is csalt. Sajnálom, hogy később kellett megtudnod.
Vagyis Youngjae ezt titkolta? Ezért mondta azt, hogy kérdezzem valamelyik lánytól. Himchan Hyosung exe volt? Ez hihetetlen...

I need a love.♥~ 7.rész

Hyosung time.

Eljött a hong-kongi út napja. Izgatott voltam hisz a lányokkal nem rég tértünk vissza a koreai köztudatba. Kíváncsi voltam, hogy hányan jönnek el megnézni minket. A repülőtér tele volt rajongókkal akik örömmel vártak minket a kínai várasban, örömteli érzés volt számomra, hogy nem felejtettek el minket még így is, hogy a csapatunk szünetet tartott egész nyáron. 

- Óriási a tömeg. - fogta meg a vállam Jong up. - Többen vannak, mint Szingapúrban. 

- Igen. Ez oly' csodálatos érzés számomra. - mosolyogtam rá. - Nem tudod hol van Daehyun?

Jong Up egyből elmosolyogott a mondat hallatán.

- De, ott van elől, éppen beszélget a menedzserrel.

- Köszönöm! - majd előrébb próbáltam jutni a tömegből, ami sikeres is volt. 

Azonban valaki visszarántott a tömegből, azt hittem hogy valami rajongó akar tőlem kérni valamit így öröm teli mosollyal fordultam, azonban az örömöm egyből elszállt. Himchan volt, egyszerűen nem voltam rá kíváncsi még mindig.

- Mi van, már hozzám se szólsz? - mosolygott föl.

Éreztem, hogy a mosolya nem egy igazi bájos mosoly, hanem egy erőltetett gúny mosoly volt. Ettől frászt kaptam. 

- Nem! Nem akarok veled beszélni. - kirántottam a csuklómat a keze közül és előrébb próbáltam helyezkedni a tömegben. Láttam már Daehyun sapkáját a tömegben. Így odaléptem hozzájuk. 

- Meg vagy. - súgtam a fülébe halkan. Egyből hátra fordult. - Jó napot! - mosolyogtam a menedzserre. 

- Hyosung, éppen rólad beszélt Daehyun.. Mesélt nekem egy két dolgot. Azt hittem csak mese, amit mond, de látom igaz a hír.

- Mi? - néztem kíváncsian mindkét félre.

- Mi-mi? Hyosung ne legyél is. - hajtotta le a fejét Daehyun. - Elmondtam neki, hogy együtt vagyunk.
- Erről van szó?! - mosolyogtam föl. - Igaz a hír.
A szívem egyre gyorsabban vert, szóval akkor nem kamuzott és a kapcsolatunkat végre hivatalosnak tekinthetem. Ez olyan jó érzése.
- Akkor hivatalosan is egy pár vagytok. Szólunk a cég vezetőségnek is, azonban azoknak a pólyásoknak (a többi Secret és B.A.P tagnak) ti mondjátok el, a mai vacsorán.
Egy óriásit nyeltem, féltem. Féltem attól, hogy mit szólnak majd a többiek arról, hogy már együtt járunk. Tudom, hogy nem lenne szabad mások véleményével foglalkozni, de akkor is.

Végre odaértünk a szállodához. A reptértől nem volt messze, talán fél órát ültünk a kisbuszban. A fiúk szokásos módon hülyén viselkedtek. Eléggé gáz volt, úgy viselkedtek, mint egy 5 éves gyerekek. A lányokkal mint, mindig ott néztük, hogy mit műveltek. Végig röhögtük az egész utat. Zelo leöntötte magát valami ragacsos cuccal. Olyan vicces volt. A szálloda gyönyörű szép volt. Kíváncsi voltam, hogy ki lesz majdan a szobatársam.
- A szobabeosztás. - üvöltötte az énektanárunk.
Izgultam, hogy ne egy idiótát kapjak magam mellé, értvén a B.A.P-seket, habár Daehyun tökéletes lett volna. Keresgéltem a szobámat.
- Hol a 312.-es szoba? - ültem le a földre hisztizve.
- Nézd ott van a folyosó végén. - állított föl egy idegen. Nő volt az tuti, hisz a hangja meg a kinézete is, na egy nőhöz hasonlított. A fején kapucnis felső volt így nem láttam az arcát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, de ő csak megfordult és elment. - Milyen bunkó. - morogtam magamban, majd az alakra nyújtottam a nyelvemet. A figyelmem akkor is ráirányult, szokatlanul kicsi termetű volt. Talán olyan 158cm körül lehetett.
Elindultam a szobám felé. Remegtem az izgalomtól, hogy ki lesz a szobatársam, talán Jieun, Zinger, Sunhwa.. netán Daehyun? Nem tudom. Megtaláltam a szoba ajtót. Már nyitva volt, ez szokatlan. Beléptem a szobába halkan, amennyire csak bírtam.
- Hahó, van itt valaki? - szóltam meg.
- Te kivel beszélgetsz?
Na, ne szívassanak már, Himchan a szobatársam..
- Senkivel. - morogtam.
- Jól van na, csak kérdeztem.
Marha jó, jó kis hetem lesz Hong Kong-ban, oké csak aludni fogunk járni ide a szobába, de akkor sem akarok egy levegőt színi ezzel a marhával. Nem tudom elviselni. Ki nem állhattam.
- Na jól van, én átmegyek egy másik szobába a holmimmal együtt. - fordultam meg majd kitávoztam. - Jó lesz neked egyedül. - üvöltöttem a folyóson keresztül sétálva.
- Hova-hova? - kérdezte a menedzser.
- Másik szobába. Nem szeretnék együtt lenni Himchan-nal, a nevét sem akarom kiejteni soha-soha. Kim Himchan egy hallott ember számomra. - ó basszus megint mondtam a nevét.
- Hyosung, ne legyél makacs. Igazából Zinger-rel lettél volna egy szobába, de úgy véltünk, hogy túl negatív a kapcsolatod Himchan-nal, így beraktunk mellé. Ki kell bírnod vele egy hetet, megbízunk benned, remélem nem fogtok összeverekedni. - mosolygott.
- Na jól van. - sóhajtottam. - De tessék most velem jönni.
Visszaindultam a szoba felé. A menedzser végig ott tolt engem az ajtó felé, semmi életerőm nem volt annak a bizonyos személy társaságához.
- Visszajöttél?
- Igen.. - vágtam ocsmány fejet, erre a menedzser gyengéden odacsapott a számra.
- Nem szabad Hyosung. - parancsolt rám, Himchan végig ott nézett idióta fejjel. - Pakolj ki!
Odavittem az ágyamhoz a létező összes bőröndöt amit hoztam az útra.

- Vacsora! - rohan be Youngjae a szobába.
Máris ennyi az idő, már elmúlt nyolc, de szerencsére kipakoltam, végre.
- Mindjárt megyünk. - mosolyogtam a kisebbre.
Lementünk az étkezőbe mindannyian, a szobában oly' finom illatok szálldostak. Egyből pattantam a kajákra, mint valami idióta, aki már nem evett 3 éve. A vacsora végig olyan családias hangulatú volt, mindenki mindenkit röhögtetett végig.
- Emberek be kell jelentenünk valamit. - pattantak fől a kísérőink.
- Itt az idő szépségem. - súgta nekem Daehyun, majd felállított.
- Na, szóval. - vett egy óriási levegőt Daehyun. - Én is Hyosung egy pár vagyunk és ezt itt és most szeretnénk hivatalossá tenni. Az internet tele van azzal, hogy egy pár vagyunk itt az ideje mindenkinek tudni, hogy a hír nem kamu, hanem igaz.
Mély csönd lett hirtelen. Mindenki aki az asztalnál ült rám nézett nagy szemekkel.
- Gratulálunk a TS első szerelmes párjának. - mosolygott föl Jong Up, a többiek pedig ott tapsoltak.. Kivéve Himchan-t. Nagyon gonosz fejjel bámult Daehyun-ra.
- Mennem kell, álmos vagyok. - állt fől az asztalról.
- Himchan! - na igen, ismét újra kiejtettem a számon a nevét, de akkor is rosszul esett, hogy itt hagyott minket, azzal a kifogással, hogy ő álmos.
- Utána megyek. - fogta meg a vállamat Zinger, aki a kretén után szaladt.

Zinger time. *Extra*

Himchan után mentem, tuti megint nekem kell majd kihúzni a szarból. Mindig ezt csinálja. Sejtettem, hogy ez lesz a reakciója Daehyun és Hyosung kapcsolatával kapcsolatban. Annyira furcsa. Nem értem, miért így kellett magára felhívni a figyelmet? - hihetetlen egy ember. Egy igazi kretén.

- Végre meg vagy! - fogtam meg a vállát. - Mi a franc bajod van?
- Szerinted?
- Gyerekes vagy! - ordítottam rá. - Ha szereted még mindig Hyosung-ot akkor nem az a legfontosabb neked, hogy boldog legyen?
Lehajtotta a fejét, majd leült a földre.
- Ráadásul ezek után még meg vagy lepődve, hogy Hyosung megharagszik rád?
- Nem mindegy, most is utál.
- Hülye. Nem utál, csak haragszik rád és az sem örökre tart.
- Talán bocsánatot kell kérnem tőle?
- Igen.
- Félek, hogy elveszítem, azért viselkedem így. Fáj, hogy nem engem szeret már, hanem Daehyun-t. Annyira kellemetlen érzés nekem az mikor bele gondolok, hogy nem engem csókol majd meg, és nem az én karjaimba ugrik ha bármi öröme vagy bánata van.
Most jöttem rá igazán Himchan érzéseire. Most döbbentem rám, hogy tényleg szerette a lányt és nem csak kihasználta. Átéreztem az érzéseit, mert velem is volt már ilyen, nem is egyszer.
- Tudom mi érzel. - hajoltam le hozzá, majd megöleltem.
- Te tényleg jó ember vagy Zinger. - mosolygott fől. - Bocsáss meg a tetteimért.
Ez mit jelent? Milyen tetteiért?
- Miről.. - majd félbeszakította a mondani valómat nem is akármivel egy csókkal.
Ez most szívat? Tényleg megcsókolt?
- Na milyen volt? - kérdezte büszkén.
- Félelmetes.
- Mi az, hogy félelmetes? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem számítottam rá és kész. - morogtam neki. - Menjünk vissza. Aztán tényleg kérj bocsánatot Hyosung-tól, mert ha nem péppé verlek.
Felröhögött. Visszamentünk az étkezőben, Himchan egyből Hyosung felé indult. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy megcsókolt.. 

Hyosung time. 

Zinger és Himchan gyorsan visszaértek.

- Hyosung, szeretnék bocsánatot kérni mindenért. - mosolygott fől Himchan.
Mi van ezzel, kezdek félni tőle. Mit művelt vele Zinger? - Talán elvarázsolta? Daehyun végig csak nézett ki a fejéből, mint egy marha. Egy aranyos marha. Azt sem tudta miről van szó. A vacsora ezek után eléggé csöndes volt, senki nem beszélt, csak egyszer tűszentet fől Yongguk.

A vacsora után szétnéztem az emelten hát ha találok valami automatát, mert iszonyatosan szomjas voltam.

- Hyosung! - rohant felém Sunhwa nagy mosollyal.
- Mi a baj?
- A lányokkal azt terveztük, hogy csinálunk egy kis csajos éjszakát. Neked is jönnöd kell. Legalább nem kell együtt aludnod ma éjjel Himchan-nal.
- Te egy isten vagy! - ugrottam a karjai közé. - Ha lezuhanyoztam mindenképpen megyek.
- Oké, oké. A 330.-as szoba. - majd ugrálva odébb állt.
Elindultam a szobánkat megkeresni, ismét eltévedtem.
- Bármit is csinálsz hagyd félbe, mert be szeretnék menni. - rontok be az egyik szobába.
- Hyosung? Jeon Hyosung? - mosolygott föl ismét rám ugyanaz az alak, de már ismerős volt, mert most már tisztán láttam az arcát.
- Boram? - néztem nagy szemekkel. - Bocsi, hogy benyitottam.
- Megint eltévedtél mi? - kuncogott föl. - Megint el kell igazítsalak?
- Hyosung? - hirtelen megjelent Qri is. - De rég találkoztunk! - ölelt meg.
- A többiek? - érdeklődtem a másik öt lány után.
- Már alszanak, holnap nagy nap lesz. Az első nagy koncertünk Kínában. - ugrált Boram.
- Nem semmi. Olyan rég beszéltünk már.. mi van Hwayoung-gal?
- Gondolom meg van. - vont vállat Qri.
- És te mi járatban vagy itt. - érdeklődött Boram.
- Fan meeting. Hé, Boram te nőttél? - kuncogtam.
- Nagyon vicces vagy. - duzzogni kezdett.
- Jaj csak vicc volt. - öleltem meg.
- Hyosung, igaz a hír ami az interneten szállingózik?
- Milyen hír?
- Hát, hogy együtt vagy a B.A.P-s Daehyun-nal.
- Igen..
- Juuj! - odaszaladt az ágyhoz és ugrálni kezdett rajta örömében, mint valami kislány. - Ugye bemutatott nekünk?
- Hát, ha így viselkedsz nem.
- Ne légy már ilyen. -fogta meg a vállam Qri. - Összetöröd két kislány álmát?
- Hyosung merre vagy? - hallottam Daehyun üvöltését kint a folyosóról.
- Ez Daehyun. - mondtam a két lánynak, akik egyből kinyitották az ajtót és kitoltak rajta.
- Menj a barátodhoz. Majd még beszélünk. - intett a két lány.

- Meg vagy. - mosolygott föl Daehyun. - Sunhwa-ék mindenhol keresnek.

Megfogta a kezemet majd elkísért Sunhwa szobájához.
- Jól van, érezd jól magad. Jó éjszakát. - puszilta meg a homlokom, majd elment.
Bementem a lányokhoz. Kezdődhetett a buli.