I need a love.♥ ~ 8.rész

Hyosung time.

Másnap azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyival teljes mértékben tisztában voltam, hogy egy tágas szobában vagyok, ráadásul nem Sunhwa és Zinger közös szobájában vagyok, hanem máshol. Valaki ráadásul itt fekszik mellettem. Nem mertem megfordulni. Csak néztem ki a fejemből. Annyira emlékszem a tagnapi napból, hogy találkoztam Boram-mal és Qri-vel, utána Daehyun elkísért a lányok szobájához, Zelo-t kisminkeltük és feladtunk rá valami női ruhát, de ő hogy került oda? Nem emlékszem arra, hogy ittam volna. Nem is iszok alkoholt. Mocorgást hallottam magam mellett. Bebújtam a takaró alá. Fehérneműben vagyok? Én tisztán emlékszem arra, hogy egy pandás pizsamában mentem a lányokhoz. Amikor bebújtam a takaró alá kuncogást hallottam. Annyiban biztos voltam, hogy fiú fekszik mellettem. De ki? Nagy nehezen kibújtam a takaró alul.

- Most meghalsz! - üvöltött fől az a bizonyos személy.
- Daehyun? - néztem nagy szemekkel, erre ő elkezdett csikizni, mint valami gyereket. - Elég! Állj! - abbahagyta a kérésemre.
- Mi a baj?
- Én... Te.. Még mindig én.. Mit keresek itt?! - visítoztam.
- Tegnap este idejöttél a szobánkhoz. Olyan hajnali 2-kor jöttél ide, hogy fáradt vagy és a lányok is már kidőltek.
Ez lehetetlen, én nem emlékszem ilyenre, főleg úgy hogy semmire nem emlékszem csak egy-két dolog ugrott be, de ez nem.
- Ittam valamit? - kérdeztem idegesen.
- Nem.
Hála az égnek a lányok nem akartak megint leitatni. Habár igaz, ők sem isznak csak nagyon ritkán 1-1 pohár pezsgőt ünnepekkor, de szeretnek nagyon engem itatni, nem tudom miért.
- Bejöttél és egyből az ágyamba dőltél. Nagyon fáradt voltál. Mit csináltatok ti?
- Biztos a sok próba miatt. Mostanában elég sokat alszom. - fogtam a fejemet. - Nem tudom, hülyültünk és egyszer csak betoppant Zelo is a buliba. Zinger-től kért azt hiszem vizet. Aztán ő is ott ragadt velünk, kisminkeltünk és női ruhába öltöztettük. Ennyire emlékszem.
- Női ruhába? - kuncogott már a szőke herceg.
- Igen.
- Másra nem emlékszel? - hirtelen komoly fejjel nézett rám.
- Nem.
- Mikor át jöttel ide és lefeküdtél az ágyamra megint fölálltál és ráfeküdtél Youngjae-re. Szegény ott üvöltött, hogy szállj le róla. Én szedtelek le róla. - röhögök. - Kicsit féltékeny voltam, én jobban élveztem volna, hogy ha rám feküdtél volna.
- Élvezted volna, hogy ha az 51kg-mal rád fekszem? - simítottam a kezemet végig az arcán.
- Persze. - jelentette ki büszkén.
Legyen úgy ahogyan akarja, viszont az jól esett, hogy egy ilyen dologért, már picit féltékeny volt, de nem olyan gonosz féltékeny. Hanem tök nyugis volt, aztán lehet, hogy patáliát vert volna ha megcsókoltam volna vagy mást csináltam volna vele.
- Jó reggelt! - kelt föl az ágyról Youngjae, miközben a hátát fájlaltatja.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Remélem élvezted a tegnapi napot!
- Jaj ne is mond, te örült vagy! Képes voltám rám feküdni? - vakarta a buksiját.
- Na jól van srácok. Én szerintem megyek.
- Nem megyünk ma valahova? - kérdezte kissé idegesen Daehyun.
- Elmehetünk. 1 óra múlva gyere a szobám elé. - kacsintottam egyet majd elmentem a srácok szobájából.

Daehyun time.

- Ez a lány bolond. - fogja a fejét Youngjae. - Viszont akkor is jó fej.

Hyosung tényleg nem emlékezett semmire sem. Nekem ez furcsa. Hisz nem volt részeg, nem volt semmi baja sem. Mikor átjött a szobánkba tök normális volt. Akkor most mi a baja? Talán mégiscsak igaza volt, lehet hogy a fáradtság hozza ki ezt belőle, de pont emlék hiányt? Na, de most nem ez volt a legfontosabb. El kell készülnöm 1 óra alatt, hisz megint kettesben töltünk egy napot közösen. Berohantam a fürdőbe még Youngjae előtt. Nagyon pepecselős gyerek, órákat is képes a tükör előtt tölteni. Én már csak tudom, hisz én vagyok a szobatársa már egy jó ideje. Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, felvettem valami kényelmes, de azért normálisan kinéző ruhát.
- Hé, ti mit fogtok csinálni ma? - kérdeztem kíváncsian Youngjae-t.
- Yongguk és Jongup na meg persze Jieun elmennek a városba beszerezni egy-két szuvenírt, de ők csak majd szerintem ebéd után mennek. Sunhwa és Zinger elvileg megint titkos csajos napot tartanak. Zelo-val elmegyünk kajálni valami jó kis étterembe azt veszünk mi is pár dolgot.
- Himchan?
- A menedzserrel lesz.
- Miért? Hogy-hogy?
- Nem tudom, de szerintem a tegnapi vacsora miatt. Gondolom a hisztije miatt.
- Tényleg mi volt a baja?
- Szerintem jobb ha nem tőlem tudod meg. - hajtotta le a fejét. - Kérdezd valamelyik lányt!
Vállat vontam. Annyira nem voltam kíváncsi rá, de ha már a lányok tudják akkor biztosan Hyosung is tud valamit, majd megkérdezem tőle sunyiba.
- Na, de most megyek.
- Oké.
Végre megint kettesben vagyok a "barátnőmmel" vagyis.. Igazából nem tudom, de szeretjük egymást. Legalábbis én így látom. Annyira belemélyültem a gondolkodásba, hogy nekimentem valakinek.
- Hé! Figyelj már jobban. - esett hátra az illető.
- Bocsáss meg kérlek. - nyújtottam a kezemet felé.
- Te nem Hyosung.. - nem tudta befejezni a mondani valóját, mivel megcsörrent a telefonom. Hyosung volt.
- Hol vagy?
- Mindjárt ott vagyok csak egy kis gond van, nagyon apró gond. - néztem végig a nőn.
- Jeon Hyosung-gal beszélsz? - mosolygott föl az idegen nő.
- Igen. Honnan ismered?
- Boram vagyok Hyosung egyik nagyon közeli barátnője.
- Daehyun! - üvöltött bele a telefonba Hyosung.
- Megyek nyugi, csak találkoztam az egyik barátnőddel.
- Kivel?
- Boram-mal.
- De jó, hozd magaddal! - aztán lenyomta a telefont.
- Hé, Boram! Nem jössz velem? - mosolyogtam rá erőltettem, hisz ma sem lehetünk kettesben a szépségemmel.
- Hova? - nézett rám óriási szemekkel.
- Hyosung-gal elmegyünk körülnézünk a városba.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor mérges leszel? Ugye?
- Nem, ragaszkodom hozzá.
- Rendben.
Hát akkor a mai napi programom: elviselni két olyan csajt akik szerintem tök rég nem látták egymást, ezáltal egész nap csak beszélgetni fognak. Ez fantasztikus.
- Boram! - ugrott Hyosung a lány nyakába. 

- Ugorj az én nyakamba is! - gúnyolódtam rajtok.
- Ne legyél már ilyen Daehyun. - ölelt meg Hyosung. - Gyere menjünk. - majd megfogta a kezemet.

Fogalmam nem volt arról, hogy hova akartak menni, csak mentem. A két lány egész jól elvoltak miközben sétáltunk. Gondolom rég nem találkozhattak, volt miről beszélniük. Végül valami kis helyi kínai étterembe bementünk. Engem odatoltak egy asztalhoz, míg ők megveszik a kajájukat. Csak fogtam a fejem, hogy ezek mennyi mindent hoztak az asztalhoz.
- Az éttermet nem akarják megenni? - mosolyogtam rájuk.
- Nem! - tök egyszerre válaszoltak nekem.
Vállat vontam. Elég sokáig csöndben ültünk egymással szemben, majd hirtelen Boram...
- Hyosung.. Mi van Himchan-nal?
Hirtelen Hyosung szemei nagyra tágultak és amit ivott azt félrenyelte.
- Semmi. - köhögök. - Mi lenne?
- Mit szólt ahhoz, hogy te és a kicsi Dae együtt vagyok.
- Hát.. - hajtotta le a fejét a lány.
- Mi van? - néztem a lányokra.
- Nem tudod? Nem mesélted el neki? - már lassan kiabált a lánnyal Boram.
- Nem. - hajtotta le a fejét Hyosung.
- Mit?
- Mondanom kell valamit. - simogatta végig az arcomon a puha kezét az én Gummy Smile-om.
- Még mielőtt debütált volna a B.A.P én és Himchan elég sokáig együtt voltunk, de én már végeztem vele. Elakarom felejteni őt...
- Ezért velem vagy?
- Nem, nem így értettem. Tudod mikor együtt voltunk eléggé furcsa volt. Alig találkoztunk, ráadásul meg is csalt. Sajnálom, hogy később kellett megtudnod.
Vagyis Youngjae ezt titkolta? Ezért mondta azt, hogy kérdezzem valamelyik lánytól. Himchan Hyosung exe volt? Ez hihetetlen...