I need a love.♥~ 6.rész

 

Daehyun time.

Nem ellenkeztem a lánynak ezáltal engedély kapott a számba való "behatolására". A csókunk tele volt érzelemmel. Soha nem éreztem így egy lány iránt, talán az is lehet, hogy beleszerettem Hyosung-ba. Azon gondolkodtam végig talán ő is úgy érezhet, mint én? - a szívem egyre gyorsabban vert. Hirtelen félbeszakította a csókunkat egy kis levegőért, egyből felkaptam és az ágyamhoz cipeltem. Olyan könnyű volt, mint egy plüss kutya. Leraktam az ágyra, a lány pedig a kezemtől fogva húzott magához. Szokásomhoz híven amilyen béna vagyok mostanság bevágtam a fejem az ágy sarkába, a romantikus film helyett inkább valami szörnyű cirkuszban éreztem magamat. Hyosung, hirtelen felröhögött, én pedig csak vakartam előtte a fejemet, mint ha bolhás lennék.

- Jól vagy? - mosolygott rám. Hirtelen beletúrt a hajamba, hogy megnézze nem történt e velem semmi baj.

A hajam közül kivettem a kezét és az ágyra szorítottam. Ráültem a két combjára, habár nem nevezhető ülésnek inkább csak a lány fölött térdeltem. Lassan odahajoltam hozzá, a nyaka felé vettem az irányt. Szívogattam, puszilgattam és gyengéden beleharaptam néhányszor a nyakába, élvezte mert hallottam, hogy többször is felnyögött. Halk volt, de mégis hallottam. 

- Engedd el a karomat! - hirtelen rám morgott a lány. - Fáj már a csuklóm. 

Megijedtem hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki, így elengedtem mind a két csuklóját. Hirtelen felült az ágyra és a felsőmet kezdte el letépni rólam, közben pedig levettem a nadrágját. Hirtelen a nadrágom felé vette az irányt, szétcsatolta az övemet. Végül is eléggé gyorsan levetkőztettem és ő is engem. Hyosung hirtelen magához rántott és megcsókolt.

- Biztosan akarod? - kérdezte.

- Igen, százszázalékosan biztos vagyok benne. - nem gondolkoztam csak rávágtam.

- Sejtettem. - felmosolygott.

Egyetlen zavaró tényező volt csak számomra a lány fehérneműi. Így nagy nehézséggel, de vettem a bátorságot és szétcsatoltam Hyosung melltartóját. 

Rám jött az aggódhatnék. Félelmetes érzés volt, hogy itt vagyok egy ágyban azzal a lánnyal akire mindig is vágytam vagyis inkább az lett volna még akkor a legnagyobb élmény hogy ha találkozhattam volna vele, vagy esetleg egy színpadon álljak vele. Ennél több történt mára már. Igazából az érzéseim iránt vegyesek voltak, szerettem, de talán ez a gondolat is csak azért fordult meg a fejembe, mert mielőtt debütáltam volna a B.A.P-vel őt figyeltem a tévében, rajongtam érte. Vagy mégis szerelmes vagyok belé, talán ha előbb lettem volna híres, mint ő akkor is ugyanúgy éreznék? Hyosung hirtelen megrázott. 

- Daehyun, itt vagy?

Hirtelen visszarázódtam. Bólintottam neki. 

- Tudod el kell neked mondanom valamit. - hirtelen nagyot nyeltem. - Jeon Hyosung, szeretlek! Teljes szívemből szeretlek. Ki kellett mondanom.. Amióta találkoztunk, azóta egyre jobban kedvellek. 

Látszott az arcán a meglepődés. Néma csönd volt perceken keresztül. Hyosung hirtelen hangulatot váltott. Odahúzott magához. 

- Akkor, készen állsz? - súgta a fülembe. 

Vettem egy óriási levegőt, arra gondolva, hogy most akkor ezen az éjszakán Hyosung az enyém. Végül a lányba hatoltam, próbáltam gyengéd lenni vele, de mégis többször is felnyögött. Gyengéd és finom voltam vele amennyire csak tudtam. Ő végig a hátamat karmolászta a körmeivel egyre erősebben. Egyre hangosabban nyögdécselt és egyre sűrűbben is. Egy nagyobb és erőteljesebb nyögéssel a lány végül elélvezett végül engem is útólért a dolog. Fantasztikus érzés volt azzal a lánnyal együtt lenni akibe szerelmes voltam(?). Leugrottam a lányról, gyorsan fölkaptam a ruháimat, közben pedig megkerestem a lány ruhaneműit is. Mire visszaértem az ágyhoz Hyosung elaludt. Odaültem az ágyszélére, nyomtam egy puszit a homlokára és a nyakáig felhúztam a majd melléfeküdtem én is. 

- Jó éjszakát! - súgtam halkan a fülébe majd átkaroltam a derekát. 

Hyosung time.

Másnap reggel mikor felkeltem arra lettem figyelmes, hogy nem a saját ágyamban vagyok. Körülnéztem és láttam, hogy Daehyun szobájában vagyok. Körbe néztem a szobájában, nem volt sehol sem. Az ágya mellett találtam egy szürke melegítő szerűséget, biztos azért hogy vegyem föl, szóval gyorsan fölkaptam magamra. Visszaültem az ágyra és a telefonomat kezdtem el babrálni, Sun Hwa többször is keresett az éjjel. - Hogy nem hallhattam? Kimentem a szobából és körülnéztem a fiúk házában. Voltam többször is, de mindig csak este jöttem ide, Himchan miatt. 

- Meg vagy! - valaki rakta a szeme elé a kezeit. Ismerős hang volt, de mi van ha nem az akire számítok. Lassan megfogtam a kezét és elvittem a szeme elől majd megfordultam. A félelmem azonnal elmúlt, csak Daehyun volt az. 

- Jó reggelt! - mosolygott rám, majd a homlokomra nyomott egy puszit. 

- Mi történt tegnap este? Egy két dolog beugrott, de az sem valami sok. - vakartam a fejemet. 

Hirtelen lehajtotta a fejét a kicsi WonBin.

- Jaj nyugi csak vicceltem még. - öleltem meg.

- Ez nem vicces. - fonta össze a karjait. - Akkor arra is emlékszel mikor.. mikor, szerelmet vallottam neked?

Bólintottam. 

- Én is kedvellek, és igen szívesen lennék a barátnőd!

Daehyun arcán látszódott a meglepődés, de tudtam hogy legbelül örül neki, hisz akkor miért mondta azt, hogy szeret az éjjel. Majd hirtelen, magához rántott és megcsókoltam. 

- Majd gyere le a konyhába. - mosolygott rám, majd leszaladt a lépcsőn.

Nem értettem mi volt ez igazából, hogy csak itt hagyott, de ez azt jelentette, hogy akkor most hivatalosan is együtt vagyunk vagy mi van? Utána mentem a konyhába. A konyhában csak úgy sürgött forgott a hozzám képest colos fiú. 

- Ülj le! - fogta még a kezemet majd leültetett a legközelebbi székhez. - Éhes vagy?

- Nem.

- Szomjas?

- Köszönöm nem, nem vagyok szomjas, sem éhes. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Sun Hwa volt az, biztosan idegesek a lányok, hogy hol voltam az éjszaka.

- Hol vagy? - üvölt bele a telefonba Sun Hwa.

- Élek nyugi. - kuncogtam föl.

- Ez nem vicces. Gyere haza, féltünk nagyon. Azt hittük elraboltak. 

- Jól van, nyugi. Megyek.- aztán lenyomtam a telefont.

- Most akkor haza mész? - kérdezte Daehyun.

- Igen, de kérlek bocsáss meg a lányok nagyon aggódnak már értem otthon.

- Haza kísérlek. - pattan föl a székből mosolyogva, miközben a kezét nyújtotta felém. 

Föl szaladt a táskámért is, milyen úriember főleg most, hogy bizonyítani akar nekem. Tuti. 

- A ruháid. - mutattam magamra meglepetten.

- Legyen a tiéd. 

Megragadta a kezem. Nem laktak messze tőlünk, mivel fél óra alatt hazaértem. Megöleltem majd búcsú képen puszit adtam neki az arcára. Mikor beléptem a házba a lányok faggatni kezdte, hogy hol voltam. Nem mondtam semmit csak annyit, hogy a B.A.P házában voltam Daehyun-nal, és "gyakoroltunk". Végig gondolva az egészet, hülyeség volt, hogy ezt mondtam, de titokban akarjuk tartani a Hong-Kongi útig a kapcsolatunkat.  

I need a love.♥~ 5.rész

Hyosung time.

Rég találkoztam Daehyun-nal, sőt nem is találkoztam már vele egy hete. Kerestem mindig a vállalatnál lévő "bunkerjükben" de sehol nem volt. Egyedül Young Jae-jel és Zelo-val találkoztam, kérdeztem hogy hol van Daehyun, de ők sem tudták. Elvileg későn ér haza mindig és ha találkoznak is vele csak aludni látják a szobájában. Sunhwa szerint egészen hajnalig próbál a próbateremben, mint egy örült. 

Elkezdődött ismét egy fárasztó hét. A hétfői edzésünkön a menedzserünk közli velünk, hogy ismét Fan Meeting-re utazunk, de most Hong Kong-ba a B.A.P-vel.
- Megint egy találkozó? - nézett tétlenkedve Zinger ránk, az edzőre és a menedzserre. - Értem, hogy fontosak a találkozók, mert igen az rajongók az elsők, de akkor is.. Mikor pihenhettünk legalább egy hétig úgy, hogy nem volt próbánk, fellépésünk és interjúnk?

Sun Hwa és Jieun egyet érett a lánnyal. Én sem igazán örültem, de mivel a fiúkkal megyünk megint és jó lenne találkozni Daehyun-nal, mert rég láttam és olyan érzések voltak bennem, mintha kerülne engem. indig szerettem a találkozókat, de mivel most itt a B.A.P így nehezebb dolgunk van, mert a rajongók a "friss" húsra kíváncsiak. A lányok ott morogtak végig, én szokásomhoz híven csöndben a háttérbe szorulva figyeltem a vitát.

- Hyosung, neked van valami ellenvetésed az úttal kapcsolatban? - kérdezte tőlem az edző miközben, a többiek egyből rám szegezték a szemüket. - Annyira csöndben vagy. 

Nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom.

- Végül is, nekem mindegy. - aztán vállat vontam.

- De te vagy a csapat leader-je, neked kell dönteni.

Tényleg nem tudtam, hogy most mit tegyek, mert el akartam menni Daehyun miatt, de ott volt Himchan is. Ő volt a legnagyobb problémám. Gondolkoztam és ezen kattogott a fejem, de akaratlanul is kimondtam:

- Jól van, megyünk Hong Kong-ba! 

- Ez vártam tőled. - dicsért meg. - Az indulás szerdán fog megtörténni. Addig is pakoljatok és rendezzétek a dolgaitokat. 
- Szabadnapotok van szerdáig lányok! - üvöltötte az edzőnk aztán a menedzserrel kisétált a teremből.
Gyorsan kirohantam a teremből, föl akartam hívni Daehyun-t, de a telefont sem vette fől. 
- Sosem elérhető? - motyogtam magamban.
- Ki nem elérhető? - karolt át Zinger felnevetve. 
Ennek a lánynak milyen jó füle van. 
- Ha lezuhanyoztunk meg kell várnod. - kacsintott és elrohant a fürdőbe. 
Nem értettem soha ezt a lányt. Na, de nem baj. Gyorsan én is elszaladtam lezuhanyozni, mert rohadtul büdös voltam. Gondoltam biztosan gyorsabban kész leszek, mint Zinger, de tévedtem ő már ott várt a bejáratnál. Habár jó, hogy az egyik legjobb barátnőmmel lehetek, de életerőm nem volt semmihez. Le voltam hangolva, aludni akartam.
- Gyere, menjünk ebédelni. - aztán megfogta a kezemet és kisétáltunk az épületből.
- Hova? Minek? - mondtam neki unott fejjel. - Otthon is van kaja. 
- Jó tudom, de beszélnünk kell.
- Mi lesz a többiekkel? - kérdeztem aggódóan 
- Semmi, mindenki elment a maga útjára.
- De nincs kedvem menni. Haza akarok menni! - nyafogtam.
- Nem! - parancsolt rám. - Én vezetek. - aztán belökött a kocsiba.
Teljesen abban a hitben éltem, hogy valami csicsás helyre fog vinni, ehelyett egy kínai étteremben kötöttünk ki. 
- Olyan éhes vagyok.- lehajtotta a fejét miközben a hasát fogta. - Te nem Hyosung?
Bólintottam.

10 perccel később:  
- Nos beszélni akarok veled. - váltott komor hangulatra a lány.
- Mi a baj?
Nem tudom, hogy most mi van. Kicsit megijedtem.
- Tudod, miért nem veszi fel Daehyun a telefont vagy, hogy miért nincsen bent mostanában?
- Nem.
Érdekelt, hogy mi van már nagyon. Láttam az arcán, hogy nincsen valami rendben.
- Mert én sem. - aztán elkezdett röhögni.
- Te olyan bunkó vagy. - fölálltam az asztalról tökre idegesen, de Zinger visszarántott.
- Várj mert nem fejeztem be. Menj át hozzá, ha jól tudom egyedül van.
Bólintottam, aztán kirohantam az étteremből, mint valami örült. 

Daehyun time.

Hallottam, hogy valaki szó szerint verte az ajtót és többször is csöngetett. Nem akartam ajtót nyitni senkinek sem.

- Daehyun! - ordított kintről valaki. - Kérlek nyisd ki az ajtót, én vagyok az Hyosung!

Mikor meghallottam, hogy Hyosung az lerohantam az emeletről. Kinyitottam az ajtót erre a lány a karjaimba ugrott. 

- Minden rendben? Miért nem veszed fől a telefont? Miért nem voltál bent a többiekkel az edzéseken? -aggódóan kérdezte tőlem a lány.

- Nincs jó kedvem.

- Mi a baj?

- Miért nem mondtad el? 

- Mit?

- Azt, hogy régen együtt voltál Himchan-nal.

A lány szemei bevörösödtek, a sírás határán volt már. Próbáltam leplezni az érzelmeimet, de nem ment. Odarántottam magamhoz a lányt és átkaroltam szorosan, és próbáltam megnyugtatni.

- Nyugodj meg, nem haragszom csak nem árultad el az igazat. 

- Tudom és sajnálom, de az már régen volt. Nem akartam felhozni, mert próbálom elfelejteni a dolgot, csak kihasznált. Mindig csak egy éjszakás kalandom volt vele. Többször is elhagyott és átejtett, de én hülye voltam és visszamentem hozzá. Csak játékszer voltam neki. 

- Komolyan?

- Igen. Mióta találkoztunk attól félek már egy ideje, hogy te is csak kihasználsz engem. - aztán keservesen tovább sírt. 

Be kell neki bizonyítanom, hogy nem csak kihasználom. Letöröltem a könnycseppeket a szemeiről. 

- Gyere. - mosolyogtam, aztán megfogtam a kezét és felkísértem a szobámba.

Gyorsan leraktam a lány holmijait a fürdőbe.

- Miért sírsz még mindig? - kérdeztem tőle, eléggé aggódóan.

Átkarolta a nyakamat aztán megcsókolt. Ellenkezni sem tudtam, habár nem is akartam főleg nem nála így inkább visszacsókoltam. 

- Mi lesz ha a többiek hazajönnek?

- Nem érdekel.

Odatolt a legközelebbi falhoz és a nyakamba ugrott. Ismét elkezdett csókolni, közben a hajamba markolt. Fájt, de nem érdekelt most az volt a legfontosabb, hogy vele legyek, de nem akartam megint olyan helyzetbe kerülni, mint egy hónappal ezelőtt. Nem találkoztunk sokszor és a kapcsolatunkat és néhány ember tudta, de akkor is beleszerettem a lányba és vele akarok lenni. Azonban hirtelen megszakította a csókot és leugrott rólam. Odahúztam magamhoz és szorosan átöleltem, hogy éreztessem vele azt ami érzek jelenleg.

- Te tényleg szeretsz nem igaz? - kérdezte tőlem kuncogva.

- I-Igen. - dadogtam neki.

- Akkor bizonyítsd be! - megfogta a pólómat és odahúzott magához amit egy csókkal zárt le. 

I need a love.♥~ 4.rész

Daehyun time.

Amikor Jieun rám nyitottam az ajtót ledermedtem. Abban a percben olyan érzésem volt, mintha nem tudnám hol vagyok. Én amilyen béna barom vagyok és átesek mindenen, mindenkin itt is sikeresen megtörtént a dolog, de most el is törtem néhány dolgot a lány fürdőszobájában. Biztos ideges lesz majd. Tudtam azt is, hogy Jieun mérges lesz rám, mert ő volt a négy lány "csapat anyukája". Rájöttem arra is, hogy mindegyik lány Hyosung-ra vigyázz a legjobban. Nem tudom miért, de mikor először megláttam mielőtt híres lettem volna beleszerettem. Egy igazán erős bombázót láttam akkor a tévében, most pedig, hogy megismerhettem ennek teljesen az ellentéte volt a lány. Nyugodt, és kicsit félénk volt a természete. Nem igazán szeretett beszélgetni és ez a klubban való társalgásán is látszott. Eléggé zárkózót volt a lány. Ettől még vonzóbbnak találtam. Habár ahogyan G.NA is mondta azokkal beszél többet akiket már régóta ismer. Szóval így nem volt sok esélyem arra, hogy beszélgessen velem vagy rám mosolyogjon is. 

- Daehyun! - rántott vissza a gondolataimból Jieun. - Itt vagy?
- Igen, csak.. - tényleg nem figyeltem a lány szavaira, fontosabb dolgokon gondolkoztam. 

- Még mindig ugyanaz a kérdésem... - vágott komor arcot rám. - Mit csinálsz itt? Csak nem az amire gondolok?Ránéztem Hyosung-ra, de ő csak ijedt és megszeppent fejjel figyelt rám. Olyan volt, mint egy szellem abból a japán filmből, amiből a csaj kijön a tévéből. Ijesztő volt.- Semmi ne volt, megnyugodhatsz. - magyarázkodtam Jieun-nak, de legbelül mégis arra gondoltam, hogy bárcsak lett volna valami.- Én ebben kételkedem. - csalt egy kisebb mosolyt az arcára. - Akkor miért állsz egy száll alsóban?Elpirultam. Kicsit kínos volt a helyzet. Gyorsan becsutam az ajtót, fölvettem a nadrágomat és az ingemet.- Jobb ha én most megyek. - rohantam ki a szobából.

2 nappal később:
Sehol nem találom a telefonomat. Ideges vagyok, mert anélkül az életem véget ér. Az egész házat átkutattam, a szobámban olyan kupi volt, mint ha most tartották volna meg a III. Világháborút. Meguntam a keresést, kell egy segítő. Így kiüvöltöttem a többiek nevét a szobámból.

- Yong Guk, Himchan, Jong Up, Young Jae, Zelo!
Semmi válasz. Körülbelül 10 perc múlva hallom azt, hogy valaki közelít a szobám felé. Úgy jött, mint a dromedár. 

- Monjad! - ront be Zelo az ajtón.
- Hol vannak a többiek?
- Elmentek. - mondja nekem. - De ne kérdezd, hogy hova mert fogalmam sincsen. - aztán kacsintott nekem. 

- Jól van, ennek örömére segíts. Nem láttad a telefonomat valahol?
- Nem. 

Sokat segített mondhatom. Biztos eldugta. 

- Nem hallottad?
- Mit? - nézek rá eléggé meglepődő fejjel. Biztos már megint képzelődik. 

- Valaki csöngetett. - kiszaladt a szobából, hogy kinyissa az ajtót. 

Tovább kerestem a mobilomat. Bementem Zelo szobájába is, de nem nála sem. Útközben mentem vissza a szobámba és akaratlanul is odafigyeltem a vendégünkre. Hyosung volt.. Tovább mentem nyugodtam. Hirtelen megálltam, én hülye ismét hoztam a formámat és elkezdtem ordítani, mint egy örült.

- Hyosung honnan tudja hol lakunk? Mit keres itt? 

Aztán egyszerre csak kuncogást hallottam lentről. Biztosan rajtam röhögnek. Úgy döntöttem lemegyek hozzájuk. Miközben mentem le a lépcsőn azon járt az agyam, hogy talán hozzám jött. Mikor leértem mind a ketten mosolyogtak közben pedig engem figyeltek.
- Szia. - köszönt nekem Hyosung. 

Most én vagyok olyan helyzetbe, mint ő mikor először találkoztunk. 

- Szia. Hogy, hogy itt vagy? - kíváncsian néztem rá.
- Csak erre jártam, gondoltam benézek. Talán zavarok? - próbált velem huncutkodni. - Amúgy itt a mobilod, nálam hagytad még múltkor. - odanyújtottam felém a telefont.

- Milyen múltkor? - Zelo kíváncsian nézett rám, fogalma sem volt róla, hogy mi folyik körülötte perpillanat. 

Befogtam a száját azzal jelezvén, hogy maradjon csöndben, mert semmi köze nincsen hozzá.
- Köszönöm. 

Aztán néma csönd lett hirtelen. Tudtam, hogy nem olyan jó még a kapcsolatom a lánnyal, szinte nem is volt nagyon közös témánk. 

- Na jó, én akkor megyek. Hagylak titeket. Majd még találkozunk.

Legszívesebben visszarántottam volna, hogy még maradjon, de ha menni akart, akkor hagyom hogy menjen.

- Na de legalább a mobilod meg van.. - megcsapta a hátamat Zelo. Aztán elindult a konyha felé. Én is inkább felmentem a szobámba. 

Este:

Kaptam egy sms-t, gondoltam biztos az anyám lehet, mert ilyen későn csak ő zargat, de egy tök ismeretlen számot írt. Kinyitottam az üzenetet, abszolút meg voltam lepődve, Hyosung írt nekem. Találkozni akar velem a parton egy óra múlva. Teljesen mértékben felpörögtem, gyorsan elkészültem és rohantam is a partra. Előbb akartam odaérni, mint a lány de megelőzött, addigra mire odaértem ő már ott ült az egyik kövön és várt engem. 

- Örülök, hogy eljöttél. - rám mosolygót. - Gyere velem. 

Fölállt a kőről és megragadta a kezemet. Meg voltam rajta lepődve. 

- Kellemes időnk van nem? - kérdezte tőlem aztán elengedte a kezemet és átkarolt. 

Nem akart elengedni, de reménykedtem abban ha már így ideráncigált akkor beszélgetünk is és nem csak sétálgatunk egymás mellett.
- Nos azért írtam, hogy találkozzunk, mert beszélni akartam veled, csak Zelo előtt nem akartam mondani. Beszéltem a lányokkal rólad, mi lenne ha találkozgatnék veled többször is, mert kedvellek. Ők belementek. - felmosolygót. - Szóval felejtsük el amit történt pár nappal ezelőtt és kezdjünk új lappal. 

Teljes mértékben örültem a lány szavainak, mert én is kedveltem... És talán több is lehetne majd egyszer köztünk.

- Szóval akkor ez most egy randi? - kuncogtam föl. 

- Ha annak szeretnéd venni. 

- És mi van Jieun-nal..

- Semmi, nem haragszik, csak azon volt meglepődve, hogy nem köszöntél el hanem csak úgy elmenekültél tőle. 

Igaza volt, félek attól a lánytól. Néha olyan ijesztő, talán ezért is rohantam el igazából. Nem akartam, hogy ott kiabáljon velem. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy megállt a lány és elengedett.

- Segíts! - kiált nekem megrémülve.

Hátra néztem és láttam, hogy belesett egy göndörbe. Gyorsan visszarohantam hozzá segíteni. Sikeresen kihúztam a gödörből, tiszte homok volt a ruhája szegénynek.

- Jól vagy?

- Persze, csak kicsit megrémültem. Azt hittem itt fogsz hagyni. 

Abban a pillanatban mikor kiejtette a száján, hogy itt fogom hagyni, felröhögtem. 

- Most mi van? 

- Semmi csak olyan aranyos vagy. 

Éreztem, hogy vonzódom iránta, lehet hogy nem ismerem olyan régóta, de rájöttem van bennük közös és szerintem ez a lényeg. Jól éreztem vele magamat. Gyorsan elment az idő, csak annyit vettem észre, hogy máris a házam előtt állunk mind a ketten. Nem akartam, hogy elmenjen, de ha behívom a házba a fiúk egyből rámásznának. Szóval itt volt annak az ideje, hogy elbúcsúzzak tőle. Nem az erősségem a búcsúzkodás, habár úgy is látni fogom még.. Viszont Hyosung megoldotta a problémámat megcsókolt és a kezembe nyomott valami cetliszerűséget. Elengedte a kezemet, rám mosolyogót és elindult valamerre. Elindultam a bejárat felég a sok okos Bang, Young Jae és Zelo ott vártak az ajtó előtt arra várva, hogy mikor támadhatnak majd le. 

- Na mi van te kis kaszanova? - kérdezte tőlem Bang és belemarkolt a hajamba.

Ez jellemző volt rá. A másik kettő pedig a háta mögött röhögőt.

- Semmi miért mi lenne? 

Aztán hátrébb löktem őket és felrohantam a szobámba, el akartam olvasni azt a papír darabot amit a lány kezembe nyomott. 

"Kedvellek. :)" 

Aztán valami szív szerű valamit rajzolt oda a papír darabkára. Teljesen elvoltam varázsolva, percekig nem kaptam levegőt. Talán végre szerelemre találok én is végre.   

Hyosung time.

Jól éreztem magam Daehyun-nal, de a hazafele út elég hosszú volt. Talán neki kellett volna hazakísérnie és nem nekem őt. Most végig kell sétálnom szinte az egész városon. Végig azon gondolkodtam, hogy talán el kellett volna neki mondanom azt is, hogy a jelenleg csapattársa Himchan, az exem. Lehet, hogy nem lett volna valami jó ötlet, de akkor is ha tartani akarom majd vele a kapcsolatot mindent ki kell tálalnom neki. Mikor hazaértem életem legszörnyűbb pillanata várt rám. Himchan ott várt a házunk előtt. 

- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle eléggé mogorván.

- Hozzád jöttem.

Hozzám minek jött? Nem is vagyunk már együtt, nem is keresett már több hónap keresztül és amikor véget ért a kapcsolatunk eléggé rossz viszonyban váltunk el egymástól. 

- Próbáltalak hívni már többször is, a klubban is kerestelek, de nem voltál sehol, így ezért inkább idejöttem. Beszélni szeretnék veled. - aztán próbált átkarolni, de hátrébb löktem magamtól.

- Veled, nincs miről beszélnem.

- Szeretlek.

- Nem érdekel, megbántottál. Összetörted a szívemet! - könnyekbe borult a szemem.

Himchan csak nézett rám nagy szemekkel. 

- Újra szeretném kezdeni az egészet, sajnálom ami történt. 

- Nem érdekel, felejtsd el. Már nem kellesz. Találok nálad jobbat! -ordítottam rá. 

- És kit?

- Daehyun!

- Jung Daehyun?

- Igen.

- Szóval akkor úgy. Légy vele boldog, de úgy is visszafoglak szerezni. - aztán elment.

Talán lehet, hogy valami rosszat mondtam ezzel. Tudom, hogy nem örül neki, hogy Daehyun-nal találkozok, de nem érdekel én már senki nem vagyok neki.  

I need a love.♥~ 3.rész

Hyosung time.

Egyre jobban úgy éreztem, hogy vonzódom Daehyun-hoz, pedig még csak alig ismerem. Elismerem élveztem a társaságát sőt kimondottan örültem annak, hogy nem kell egyedül legyek amíg a lányok haza nem érnek, de akkor is mi van ha valamelyikük hazaér és ott látnak egy idegennel, habár ismerték Daehyun-t régóta, de akkor is. Kellemes volt a csókja ráadásul kellemes illata is volt a testének. Huncut próbáltam lenni vele is kigomboltam az ingét. Nem ellenkezett egyáltalán, de akkor is bennem volt az, hogy mi van ha a lányok.. Óriási kockázat lenne.

- Mi a baj Hyosung? - kérdezte tőlem miközben a hajamat arrébb fésülte a szeme elől. - Talán nem akarod?

Végig azon járt az eszem, hogy ez csak biztosan egy éjszakás kaland és elfelejt. Keres másik lányt, nekem pedig a szívem darabokra esik. 

- Fogalmam sincsen.

Lehetőleg próbáltam gyengéd és finom maradni vele, és persze próbáltam nem rámenős lenni, mert tetszett mint férfi. Megfogta a vállaimat és beszorított a a kezei közé. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, túlságosan is gyenge voltam és fáradt. Levette a ruhámat, de annyira ügyetlen volt, hogy szét is szakította a pántját, de még ez sem zavart igazából. Kicsit meg voltam ijedve, mivel ott álltam előtte egy szál fehérneműben. 

- Átgondoltam. Szerintem, ez tényleg nem jó ötlet. - teljes mértékben úgy voltam vele, hogy ha ezt a számon kiejtem elenged, de nem tette csak még jobban magához szorított.

- Te rángattál be a házba, ha nem vetted volna el a telefonomat nem lenne ez. Ugye tudod?

Erre nem tudtam egyáltalán reagálni semmit sem. 

- Kérlek eressz el! - förmedtem rá.

Szerencsére elengedett és gyorsan berohantam a fürdőbe. Hallottam hogy zörgött valami. A telefonom volt. Kaptam egy sms-t Zinger-től. 

"Minden rendben? Épségben hazaértél? Ezer puszi: Hana"  

Gyorsan visszaírtam neki, hogy ne aggódjon értem. Óriási levegőt vettem és kinyitottam az ajtót egy kis résnyire. Kinéztem a lyukon, Daehyun ott ült az ágyam sarkán és nézett valamit, valami könyvféleséget. Jobban megfigyeltem és egy citromsárga füzetecske volt, végig gondoltam, hogy melyik könyvem lehet és az a naplóm volt. Gyorsan kicsaptam az ajtót.

-Azonnal tedd le! 

Szegényke teljes mértékben meg volt szeppenve. Úgy megijedt, hogy eldobta a könyvet. Azonban ettől sem tántorodott vissza és odahúzott magához és az ágyra fektetett. Levette a nadrágját és oda feküdt mellém, mintha aludni készülne, közben más tervei voltak velem. Levette a melltartómat. A hasamat elkezdte simogatni aztán egyre feljebb jött később már arra lettem figyelmes, hogy a melleimet fogdossa. Közben szokásosan odanyomott egy puszit a számra. 

- Hyosung, itthon vagy? 

Abban a pillanatban mikor meghallottam ezt a mondatott Daehyun-t lelöktem az ágyról. 

-Úristen, ez Jieun! Tűnés a fürdőbe, nem akarok lebukni miattad. - gyorsan benoszogattam.

- De a ruháim.

-Tessék itt van. - rácsuktam az ajtót. 

Gyorsan kerestem valami hosszabb felsőt. Hallottam, hogy már az emeleten sétálgat szóval gyorsan lefeküdtem az ágyra, úgy tetvén, mint ha pihennék. Miután befeküdtem a lány máris benyitott.

- Minden rendben? - kérdezte tőlem aggódóan, és beült mellém.

- Persze.. Miért?

- Semmi, semmi csak azt hittem baj van és inkább hazajöttél. - felmosolygót. - Na és, mi volt?

- Mivel mi volt? - tanácstalanul néztem rá.

- Hát Daehyun-nal.

- Semmi.

- Komolyan semmi? Na, mindegy inkább hagylak pihenni.

Fölállt és kiindult a szobából azonban egyszer csak óriási hangzavarra lett figyelmes a fürdőből. 

- Mi volt ez?

- Mi, mi volt?

Basszus Daehyun valamit összetört. 

- Hát az a zaj?

Elindult a fürdő felé. Teljes mértékben ettől féltem egész végig, mi van ha lebukunk? Jieun elért a fürdőszobám ajtajáig és szép lassan kinyitotta.

- Daehyun? Te mit keresel itt?