Hyosung time.
Egyre jobban úgy éreztem, hogy vonzódom Daehyun-hoz, pedig még csak alig ismerem. Elismerem élveztem a társaságát sőt kimondottan örültem annak, hogy nem kell egyedül legyek amíg a lányok haza nem érnek, de akkor is mi van ha valamelyikük hazaér és ott látnak egy idegennel, habár ismerték Daehyun-t régóta, de akkor is. Kellemes volt a csókja ráadásul kellemes illata is volt a testének. Huncut próbáltam lenni vele is kigomboltam az ingét. Nem ellenkezett egyáltalán, de akkor is bennem volt az, hogy mi van ha a lányok.. Óriási kockázat lenne.
- Mi a baj Hyosung? - kérdezte tőlem miközben a hajamat arrébb fésülte a szeme elől. - Talán nem akarod?
Végig azon járt az eszem, hogy ez csak biztosan egy éjszakás kaland és elfelejt. Keres másik lányt, nekem pedig a szívem darabokra esik.
- Fogalmam sincsen.
Lehetőleg próbáltam gyengéd és finom maradni vele, és persze próbáltam nem rámenős lenni, mert tetszett mint férfi. Megfogta a vállaimat és beszorított a a kezei közé. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, túlságosan is gyenge voltam és fáradt. Levette a ruhámat, de annyira ügyetlen volt, hogy szét is szakította a pántját, de még ez sem zavart igazából. Kicsit meg voltam ijedve, mivel ott álltam előtte egy szál fehérneműben.
- Átgondoltam. Szerintem, ez tényleg nem jó ötlet. - teljes mértékben úgy voltam vele, hogy ha ezt a számon kiejtem elenged, de nem tette csak még jobban magához szorított.
- Te rángattál be a házba, ha nem vetted volna el a telefonomat nem lenne ez. Ugye tudod?
Erre nem tudtam egyáltalán reagálni semmit sem.
- Kérlek eressz el! - förmedtem rá.
Szerencsére elengedett és gyorsan berohantam a fürdőbe. Hallottam hogy zörgött valami. A telefonom volt. Kaptam egy sms-t Zinger-től.
"Minden rendben? Épségben hazaértél? Ezer puszi: Hana"
Gyorsan visszaírtam neki, hogy ne aggódjon értem. Óriási levegőt vettem és kinyitottam az ajtót egy kis résnyire. Kinéztem a lyukon, Daehyun ott ült az ágyam sarkán és nézett valamit, valami könyvféleséget. Jobban megfigyeltem és egy citromsárga füzetecske volt, végig gondoltam, hogy melyik könyvem lehet és az a naplóm volt. Gyorsan kicsaptam az ajtót.
-Azonnal tedd le!
Szegényke teljes mértékben meg volt szeppenve. Úgy megijedt, hogy eldobta a könyvet. Azonban ettől sem tántorodott vissza és odahúzott magához és az ágyra fektetett. Levette a nadrágját és oda feküdt mellém, mintha aludni készülne, közben más tervei voltak velem. Levette a melltartómat. A hasamat elkezdte simogatni aztán egyre feljebb jött később már arra lettem figyelmes, hogy a melleimet fogdossa. Közben szokásosan odanyomott egy puszit a számra.
- Hyosung, itthon vagy?
Abban a pillanatban mikor meghallottam ezt a mondatott Daehyun-t lelöktem az ágyról.
-Úristen, ez Jieun! Tűnés a fürdőbe, nem akarok lebukni miattad. - gyorsan benoszogattam.
- De a ruháim.
-Tessék itt van. - rácsuktam az ajtót.
Gyorsan kerestem valami hosszabb felsőt. Hallottam, hogy már az emeleten sétálgat szóval gyorsan lefeküdtem az ágyra, úgy tetvén, mint ha pihennék. Miután befeküdtem a lány máris benyitott.
- Minden rendben? - kérdezte tőlem aggódóan, és beült mellém.
- Persze.. Miért?
- Semmi, semmi csak azt hittem baj van és inkább hazajöttél. - felmosolygót. - Na és, mi volt?
- Mivel mi volt? - tanácstalanul néztem rá.
- Hát Daehyun-nal.
- Semmi.
- Komolyan semmi? Na, mindegy inkább hagylak pihenni.
Fölállt és kiindult a szobából azonban egyszer csak óriási hangzavarra lett figyelmes a fürdőből.
- Mi volt ez?
- Mi, mi volt?
Basszus Daehyun valamit összetört.
- Hát az a zaj?
Elindult a fürdő felé. Teljes mértékben ettől féltem egész végig, mi van ha lebukunk? Jieun elért a fürdőszobám ajtajáig és szép lassan kinyitotta.
- Daehyun? Te mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése