I need a love.♥~ 5.rész

Hyosung time.

Rég találkoztam Daehyun-nal, sőt nem is találkoztam már vele egy hete. Kerestem mindig a vállalatnál lévő "bunkerjükben" de sehol nem volt. Egyedül Young Jae-jel és Zelo-val találkoztam, kérdeztem hogy hol van Daehyun, de ők sem tudták. Elvileg későn ér haza mindig és ha találkoznak is vele csak aludni látják a szobájában. Sunhwa szerint egészen hajnalig próbál a próbateremben, mint egy örült. 

Elkezdődött ismét egy fárasztó hét. A hétfői edzésünkön a menedzserünk közli velünk, hogy ismét Fan Meeting-re utazunk, de most Hong Kong-ba a B.A.P-vel.
- Megint egy találkozó? - nézett tétlenkedve Zinger ránk, az edzőre és a menedzserre. - Értem, hogy fontosak a találkozók, mert igen az rajongók az elsők, de akkor is.. Mikor pihenhettünk legalább egy hétig úgy, hogy nem volt próbánk, fellépésünk és interjúnk?

Sun Hwa és Jieun egyet érett a lánnyal. Én sem igazán örültem, de mivel a fiúkkal megyünk megint és jó lenne találkozni Daehyun-nal, mert rég láttam és olyan érzések voltak bennem, mintha kerülne engem. indig szerettem a találkozókat, de mivel most itt a B.A.P így nehezebb dolgunk van, mert a rajongók a "friss" húsra kíváncsiak. A lányok ott morogtak végig, én szokásomhoz híven csöndben a háttérbe szorulva figyeltem a vitát.

- Hyosung, neked van valami ellenvetésed az úttal kapcsolatban? - kérdezte tőlem az edző miközben, a többiek egyből rám szegezték a szemüket. - Annyira csöndben vagy. 

Nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom.

- Végül is, nekem mindegy. - aztán vállat vontam.

- De te vagy a csapat leader-je, neked kell dönteni.

Tényleg nem tudtam, hogy most mit tegyek, mert el akartam menni Daehyun miatt, de ott volt Himchan is. Ő volt a legnagyobb problémám. Gondolkoztam és ezen kattogott a fejem, de akaratlanul is kimondtam:

- Jól van, megyünk Hong Kong-ba! 

- Ez vártam tőled. - dicsért meg. - Az indulás szerdán fog megtörténni. Addig is pakoljatok és rendezzétek a dolgaitokat. 
- Szabadnapotok van szerdáig lányok! - üvöltötte az edzőnk aztán a menedzserrel kisétált a teremből.
Gyorsan kirohantam a teremből, föl akartam hívni Daehyun-t, de a telefont sem vette fől. 
- Sosem elérhető? - motyogtam magamban.
- Ki nem elérhető? - karolt át Zinger felnevetve. 
Ennek a lánynak milyen jó füle van. 
- Ha lezuhanyoztunk meg kell várnod. - kacsintott és elrohant a fürdőbe. 
Nem értettem soha ezt a lányt. Na, de nem baj. Gyorsan én is elszaladtam lezuhanyozni, mert rohadtul büdös voltam. Gondoltam biztosan gyorsabban kész leszek, mint Zinger, de tévedtem ő már ott várt a bejáratnál. Habár jó, hogy az egyik legjobb barátnőmmel lehetek, de életerőm nem volt semmihez. Le voltam hangolva, aludni akartam.
- Gyere, menjünk ebédelni. - aztán megfogta a kezemet és kisétáltunk az épületből.
- Hova? Minek? - mondtam neki unott fejjel. - Otthon is van kaja. 
- Jó tudom, de beszélnünk kell.
- Mi lesz a többiekkel? - kérdeztem aggódóan 
- Semmi, mindenki elment a maga útjára.
- De nincs kedvem menni. Haza akarok menni! - nyafogtam.
- Nem! - parancsolt rám. - Én vezetek. - aztán belökött a kocsiba.
Teljesen abban a hitben éltem, hogy valami csicsás helyre fog vinni, ehelyett egy kínai étteremben kötöttünk ki. 
- Olyan éhes vagyok.- lehajtotta a fejét miközben a hasát fogta. - Te nem Hyosung?
Bólintottam.

10 perccel később:  
- Nos beszélni akarok veled. - váltott komor hangulatra a lány.
- Mi a baj?
Nem tudom, hogy most mi van. Kicsit megijedtem.
- Tudod, miért nem veszi fel Daehyun a telefont vagy, hogy miért nincsen bent mostanában?
- Nem.
Érdekelt, hogy mi van már nagyon. Láttam az arcán, hogy nincsen valami rendben.
- Mert én sem. - aztán elkezdett röhögni.
- Te olyan bunkó vagy. - fölálltam az asztalról tökre idegesen, de Zinger visszarántott.
- Várj mert nem fejeztem be. Menj át hozzá, ha jól tudom egyedül van.
Bólintottam, aztán kirohantam az étteremből, mint valami örült. 

Daehyun time.

Hallottam, hogy valaki szó szerint verte az ajtót és többször is csöngetett. Nem akartam ajtót nyitni senkinek sem.

- Daehyun! - ordított kintről valaki. - Kérlek nyisd ki az ajtót, én vagyok az Hyosung!

Mikor meghallottam, hogy Hyosung az lerohantam az emeletről. Kinyitottam az ajtót erre a lány a karjaimba ugrott. 

- Minden rendben? Miért nem veszed fől a telefont? Miért nem voltál bent a többiekkel az edzéseken? -aggódóan kérdezte tőlem a lány.

- Nincs jó kedvem.

- Mi a baj?

- Miért nem mondtad el? 

- Mit?

- Azt, hogy régen együtt voltál Himchan-nal.

A lány szemei bevörösödtek, a sírás határán volt már. Próbáltam leplezni az érzelmeimet, de nem ment. Odarántottam magamhoz a lányt és átkaroltam szorosan, és próbáltam megnyugtatni.

- Nyugodj meg, nem haragszom csak nem árultad el az igazat. 

- Tudom és sajnálom, de az már régen volt. Nem akartam felhozni, mert próbálom elfelejteni a dolgot, csak kihasznált. Mindig csak egy éjszakás kalandom volt vele. Többször is elhagyott és átejtett, de én hülye voltam és visszamentem hozzá. Csak játékszer voltam neki. 

- Komolyan?

- Igen. Mióta találkoztunk attól félek már egy ideje, hogy te is csak kihasználsz engem. - aztán keservesen tovább sírt. 

Be kell neki bizonyítanom, hogy nem csak kihasználom. Letöröltem a könnycseppeket a szemeiről. 

- Gyere. - mosolyogtam, aztán megfogtam a kezét és felkísértem a szobámba.

Gyorsan leraktam a lány holmijait a fürdőbe.

- Miért sírsz még mindig? - kérdeztem tőle, eléggé aggódóan.

Átkarolta a nyakamat aztán megcsókolt. Ellenkezni sem tudtam, habár nem is akartam főleg nem nála így inkább visszacsókoltam. 

- Mi lesz ha a többiek hazajönnek?

- Nem érdekel.

Odatolt a legközelebbi falhoz és a nyakamba ugrott. Ismét elkezdett csókolni, közben a hajamba markolt. Fájt, de nem érdekelt most az volt a legfontosabb, hogy vele legyek, de nem akartam megint olyan helyzetbe kerülni, mint egy hónappal ezelőtt. Nem találkoztunk sokszor és a kapcsolatunkat és néhány ember tudta, de akkor is beleszerettem a lányba és vele akarok lenni. Azonban hirtelen megszakította a csókot és leugrott rólam. Odahúztam magamhoz és szorosan átöleltem, hogy éreztessem vele azt ami érzek jelenleg.

- Te tényleg szeretsz nem igaz? - kérdezte tőlem kuncogva.

- I-Igen. - dadogtam neki.

- Akkor bizonyítsd be! - megfogta a pólómat és odahúzott magához amit egy csókkal zárt le.