I need a love.♥~ 4.rész

Daehyun time.

Amikor Jieun rám nyitottam az ajtót ledermedtem. Abban a percben olyan érzésem volt, mintha nem tudnám hol vagyok. Én amilyen béna barom vagyok és átesek mindenen, mindenkin itt is sikeresen megtörtént a dolog, de most el is törtem néhány dolgot a lány fürdőszobájában. Biztos ideges lesz majd. Tudtam azt is, hogy Jieun mérges lesz rám, mert ő volt a négy lány "csapat anyukája". Rájöttem arra is, hogy mindegyik lány Hyosung-ra vigyázz a legjobban. Nem tudom miért, de mikor először megláttam mielőtt híres lettem volna beleszerettem. Egy igazán erős bombázót láttam akkor a tévében, most pedig, hogy megismerhettem ennek teljesen az ellentéte volt a lány. Nyugodt, és kicsit félénk volt a természete. Nem igazán szeretett beszélgetni és ez a klubban való társalgásán is látszott. Eléggé zárkózót volt a lány. Ettől még vonzóbbnak találtam. Habár ahogyan G.NA is mondta azokkal beszél többet akiket már régóta ismer. Szóval így nem volt sok esélyem arra, hogy beszélgessen velem vagy rám mosolyogjon is. 

- Daehyun! - rántott vissza a gondolataimból Jieun. - Itt vagy?
- Igen, csak.. - tényleg nem figyeltem a lány szavaira, fontosabb dolgokon gondolkoztam. 

- Még mindig ugyanaz a kérdésem... - vágott komor arcot rám. - Mit csinálsz itt? Csak nem az amire gondolok?Ránéztem Hyosung-ra, de ő csak ijedt és megszeppent fejjel figyelt rám. Olyan volt, mint egy szellem abból a japán filmből, amiből a csaj kijön a tévéből. Ijesztő volt.- Semmi ne volt, megnyugodhatsz. - magyarázkodtam Jieun-nak, de legbelül mégis arra gondoltam, hogy bárcsak lett volna valami.- Én ebben kételkedem. - csalt egy kisebb mosolyt az arcára. - Akkor miért állsz egy száll alsóban?Elpirultam. Kicsit kínos volt a helyzet. Gyorsan becsutam az ajtót, fölvettem a nadrágomat és az ingemet.- Jobb ha én most megyek. - rohantam ki a szobából.

2 nappal később:
Sehol nem találom a telefonomat. Ideges vagyok, mert anélkül az életem véget ér. Az egész házat átkutattam, a szobámban olyan kupi volt, mint ha most tartották volna meg a III. Világháborút. Meguntam a keresést, kell egy segítő. Így kiüvöltöttem a többiek nevét a szobámból.

- Yong Guk, Himchan, Jong Up, Young Jae, Zelo!
Semmi válasz. Körülbelül 10 perc múlva hallom azt, hogy valaki közelít a szobám felé. Úgy jött, mint a dromedár. 

- Monjad! - ront be Zelo az ajtón.
- Hol vannak a többiek?
- Elmentek. - mondja nekem. - De ne kérdezd, hogy hova mert fogalmam sincsen. - aztán kacsintott nekem. 

- Jól van, ennek örömére segíts. Nem láttad a telefonomat valahol?
- Nem. 

Sokat segített mondhatom. Biztos eldugta. 

- Nem hallottad?
- Mit? - nézek rá eléggé meglepődő fejjel. Biztos már megint képzelődik. 

- Valaki csöngetett. - kiszaladt a szobából, hogy kinyissa az ajtót. 

Tovább kerestem a mobilomat. Bementem Zelo szobájába is, de nem nála sem. Útközben mentem vissza a szobámba és akaratlanul is odafigyeltem a vendégünkre. Hyosung volt.. Tovább mentem nyugodtam. Hirtelen megálltam, én hülye ismét hoztam a formámat és elkezdtem ordítani, mint egy örült.

- Hyosung honnan tudja hol lakunk? Mit keres itt? 

Aztán egyszerre csak kuncogást hallottam lentről. Biztosan rajtam röhögnek. Úgy döntöttem lemegyek hozzájuk. Miközben mentem le a lépcsőn azon járt az agyam, hogy talán hozzám jött. Mikor leértem mind a ketten mosolyogtak közben pedig engem figyeltek.
- Szia. - köszönt nekem Hyosung. 

Most én vagyok olyan helyzetbe, mint ő mikor először találkoztunk. 

- Szia. Hogy, hogy itt vagy? - kíváncsian néztem rá.
- Csak erre jártam, gondoltam benézek. Talán zavarok? - próbált velem huncutkodni. - Amúgy itt a mobilod, nálam hagytad még múltkor. - odanyújtottam felém a telefont.

- Milyen múltkor? - Zelo kíváncsian nézett rám, fogalma sem volt róla, hogy mi folyik körülötte perpillanat. 

Befogtam a száját azzal jelezvén, hogy maradjon csöndben, mert semmi köze nincsen hozzá.
- Köszönöm. 

Aztán néma csönd lett hirtelen. Tudtam, hogy nem olyan jó még a kapcsolatom a lánnyal, szinte nem is volt nagyon közös témánk. 

- Na jó, én akkor megyek. Hagylak titeket. Majd még találkozunk.

Legszívesebben visszarántottam volna, hogy még maradjon, de ha menni akart, akkor hagyom hogy menjen.

- Na de legalább a mobilod meg van.. - megcsapta a hátamat Zelo. Aztán elindult a konyha felé. Én is inkább felmentem a szobámba. 

Este:

Kaptam egy sms-t, gondoltam biztos az anyám lehet, mert ilyen későn csak ő zargat, de egy tök ismeretlen számot írt. Kinyitottam az üzenetet, abszolút meg voltam lepődve, Hyosung írt nekem. Találkozni akar velem a parton egy óra múlva. Teljesen mértékben felpörögtem, gyorsan elkészültem és rohantam is a partra. Előbb akartam odaérni, mint a lány de megelőzött, addigra mire odaértem ő már ott ült az egyik kövön és várt engem. 

- Örülök, hogy eljöttél. - rám mosolygót. - Gyere velem. 

Fölállt a kőről és megragadta a kezemet. Meg voltam rajta lepődve. 

- Kellemes időnk van nem? - kérdezte tőlem aztán elengedte a kezemet és átkarolt. 

Nem akart elengedni, de reménykedtem abban ha már így ideráncigált akkor beszélgetünk is és nem csak sétálgatunk egymás mellett.
- Nos azért írtam, hogy találkozzunk, mert beszélni akartam veled, csak Zelo előtt nem akartam mondani. Beszéltem a lányokkal rólad, mi lenne ha találkozgatnék veled többször is, mert kedvellek. Ők belementek. - felmosolygót. - Szóval felejtsük el amit történt pár nappal ezelőtt és kezdjünk új lappal. 

Teljes mértékben örültem a lány szavainak, mert én is kedveltem... És talán több is lehetne majd egyszer köztünk.

- Szóval akkor ez most egy randi? - kuncogtam föl. 

- Ha annak szeretnéd venni. 

- És mi van Jieun-nal..

- Semmi, nem haragszik, csak azon volt meglepődve, hogy nem köszöntél el hanem csak úgy elmenekültél tőle. 

Igaza volt, félek attól a lánytól. Néha olyan ijesztő, talán ezért is rohantam el igazából. Nem akartam, hogy ott kiabáljon velem. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy megállt a lány és elengedett.

- Segíts! - kiált nekem megrémülve.

Hátra néztem és láttam, hogy belesett egy göndörbe. Gyorsan visszarohantam hozzá segíteni. Sikeresen kihúztam a gödörből, tiszte homok volt a ruhája szegénynek.

- Jól vagy?

- Persze, csak kicsit megrémültem. Azt hittem itt fogsz hagyni. 

Abban a pillanatban mikor kiejtette a száján, hogy itt fogom hagyni, felröhögtem. 

- Most mi van? 

- Semmi csak olyan aranyos vagy. 

Éreztem, hogy vonzódom iránta, lehet hogy nem ismerem olyan régóta, de rájöttem van bennük közös és szerintem ez a lényeg. Jól éreztem vele magamat. Gyorsan elment az idő, csak annyit vettem észre, hogy máris a házam előtt állunk mind a ketten. Nem akartam, hogy elmenjen, de ha behívom a házba a fiúk egyből rámásznának. Szóval itt volt annak az ideje, hogy elbúcsúzzak tőle. Nem az erősségem a búcsúzkodás, habár úgy is látni fogom még.. Viszont Hyosung megoldotta a problémámat megcsókolt és a kezembe nyomott valami cetliszerűséget. Elengedte a kezemet, rám mosolyogót és elindult valamerre. Elindultam a bejárat felég a sok okos Bang, Young Jae és Zelo ott vártak az ajtó előtt arra várva, hogy mikor támadhatnak majd le. 

- Na mi van te kis kaszanova? - kérdezte tőlem Bang és belemarkolt a hajamba.

Ez jellemző volt rá. A másik kettő pedig a háta mögött röhögőt.

- Semmi miért mi lenne? 

Aztán hátrébb löktem őket és felrohantam a szobámba, el akartam olvasni azt a papír darabot amit a lány kezembe nyomott. 

"Kedvellek. :)" 

Aztán valami szív szerű valamit rajzolt oda a papír darabkára. Teljesen elvoltam varázsolva, percekig nem kaptam levegőt. Talán végre szerelemre találok én is végre.   

Hyosung time.

Jól éreztem magam Daehyun-nal, de a hazafele út elég hosszú volt. Talán neki kellett volna hazakísérnie és nem nekem őt. Most végig kell sétálnom szinte az egész városon. Végig azon gondolkodtam, hogy talán el kellett volna neki mondanom azt is, hogy a jelenleg csapattársa Himchan, az exem. Lehet, hogy nem lett volna valami jó ötlet, de akkor is ha tartani akarom majd vele a kapcsolatot mindent ki kell tálalnom neki. Mikor hazaértem életem legszörnyűbb pillanata várt rám. Himchan ott várt a házunk előtt. 

- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle eléggé mogorván.

- Hozzád jöttem.

Hozzám minek jött? Nem is vagyunk már együtt, nem is keresett már több hónap keresztül és amikor véget ért a kapcsolatunk eléggé rossz viszonyban váltunk el egymástól. 

- Próbáltalak hívni már többször is, a klubban is kerestelek, de nem voltál sehol, így ezért inkább idejöttem. Beszélni szeretnék veled. - aztán próbált átkarolni, de hátrébb löktem magamtól.

- Veled, nincs miről beszélnem.

- Szeretlek.

- Nem érdekel, megbántottál. Összetörted a szívemet! - könnyekbe borult a szemem.

Himchan csak nézett rám nagy szemekkel. 

- Újra szeretném kezdeni az egészet, sajnálom ami történt. 

- Nem érdekel, felejtsd el. Már nem kellesz. Találok nálad jobbat! -ordítottam rá. 

- És kit?

- Daehyun!

- Jung Daehyun?

- Igen.

- Szóval akkor úgy. Légy vele boldog, de úgy is visszafoglak szerezni. - aztán elment.

Talán lehet, hogy valami rosszat mondtam ezzel. Tudom, hogy nem örül neki, hogy Daehyun-nal találkozok, de nem érdekel én már senki nem vagyok neki.