I need a love.♥~ 6.rész

 

Daehyun time.

Nem ellenkeztem a lánynak ezáltal engedély kapott a számba való "behatolására". A csókunk tele volt érzelemmel. Soha nem éreztem így egy lány iránt, talán az is lehet, hogy beleszerettem Hyosung-ba. Azon gondolkodtam végig talán ő is úgy érezhet, mint én? - a szívem egyre gyorsabban vert. Hirtelen félbeszakította a csókunkat egy kis levegőért, egyből felkaptam és az ágyamhoz cipeltem. Olyan könnyű volt, mint egy plüss kutya. Leraktam az ágyra, a lány pedig a kezemtől fogva húzott magához. Szokásomhoz híven amilyen béna vagyok mostanság bevágtam a fejem az ágy sarkába, a romantikus film helyett inkább valami szörnyű cirkuszban éreztem magamat. Hyosung, hirtelen felröhögött, én pedig csak vakartam előtte a fejemet, mint ha bolhás lennék.

- Jól vagy? - mosolygott rám. Hirtelen beletúrt a hajamba, hogy megnézze nem történt e velem semmi baj.

A hajam közül kivettem a kezét és az ágyra szorítottam. Ráültem a két combjára, habár nem nevezhető ülésnek inkább csak a lány fölött térdeltem. Lassan odahajoltam hozzá, a nyaka felé vettem az irányt. Szívogattam, puszilgattam és gyengéden beleharaptam néhányszor a nyakába, élvezte mert hallottam, hogy többször is felnyögött. Halk volt, de mégis hallottam. 

- Engedd el a karomat! - hirtelen rám morgott a lány. - Fáj már a csuklóm. 

Megijedtem hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki, így elengedtem mind a két csuklóját. Hirtelen felült az ágyra és a felsőmet kezdte el letépni rólam, közben pedig levettem a nadrágját. Hirtelen a nadrágom felé vette az irányt, szétcsatolta az övemet. Végül is eléggé gyorsan levetkőztettem és ő is engem. Hyosung hirtelen magához rántott és megcsókolt.

- Biztosan akarod? - kérdezte.

- Igen, százszázalékosan biztos vagyok benne. - nem gondolkoztam csak rávágtam.

- Sejtettem. - felmosolygott.

Egyetlen zavaró tényező volt csak számomra a lány fehérneműi. Így nagy nehézséggel, de vettem a bátorságot és szétcsatoltam Hyosung melltartóját. 

Rám jött az aggódhatnék. Félelmetes érzés volt, hogy itt vagyok egy ágyban azzal a lánnyal akire mindig is vágytam vagyis inkább az lett volna még akkor a legnagyobb élmény hogy ha találkozhattam volna vele, vagy esetleg egy színpadon álljak vele. Ennél több történt mára már. Igazából az érzéseim iránt vegyesek voltak, szerettem, de talán ez a gondolat is csak azért fordult meg a fejembe, mert mielőtt debütáltam volna a B.A.P-vel őt figyeltem a tévében, rajongtam érte. Vagy mégis szerelmes vagyok belé, talán ha előbb lettem volna híres, mint ő akkor is ugyanúgy éreznék? Hyosung hirtelen megrázott. 

- Daehyun, itt vagy?

Hirtelen visszarázódtam. Bólintottam neki. 

- Tudod el kell neked mondanom valamit. - hirtelen nagyot nyeltem. - Jeon Hyosung, szeretlek! Teljes szívemből szeretlek. Ki kellett mondanom.. Amióta találkoztunk, azóta egyre jobban kedvellek. 

Látszott az arcán a meglepődés. Néma csönd volt perceken keresztül. Hyosung hirtelen hangulatot váltott. Odahúzott magához. 

- Akkor, készen állsz? - súgta a fülembe. 

Vettem egy óriási levegőt, arra gondolva, hogy most akkor ezen az éjszakán Hyosung az enyém. Végül a lányba hatoltam, próbáltam gyengéd lenni vele, de mégis többször is felnyögött. Gyengéd és finom voltam vele amennyire csak tudtam. Ő végig a hátamat karmolászta a körmeivel egyre erősebben. Egyre hangosabban nyögdécselt és egyre sűrűbben is. Egy nagyobb és erőteljesebb nyögéssel a lány végül elélvezett végül engem is útólért a dolog. Fantasztikus érzés volt azzal a lánnyal együtt lenni akibe szerelmes voltam(?). Leugrottam a lányról, gyorsan fölkaptam a ruháimat, közben pedig megkerestem a lány ruhaneműit is. Mire visszaértem az ágyhoz Hyosung elaludt. Odaültem az ágyszélére, nyomtam egy puszit a homlokára és a nyakáig felhúztam a majd melléfeküdtem én is. 

- Jó éjszakát! - súgtam halkan a fülébe majd átkaroltam a derekát. 

Hyosung time.

Másnap reggel mikor felkeltem arra lettem figyelmes, hogy nem a saját ágyamban vagyok. Körülnéztem és láttam, hogy Daehyun szobájában vagyok. Körbe néztem a szobájában, nem volt sehol sem. Az ágya mellett találtam egy szürke melegítő szerűséget, biztos azért hogy vegyem föl, szóval gyorsan fölkaptam magamra. Visszaültem az ágyra és a telefonomat kezdtem el babrálni, Sun Hwa többször is keresett az éjjel. - Hogy nem hallhattam? Kimentem a szobából és körülnéztem a fiúk házában. Voltam többször is, de mindig csak este jöttem ide, Himchan miatt. 

- Meg vagy! - valaki rakta a szeme elé a kezeit. Ismerős hang volt, de mi van ha nem az akire számítok. Lassan megfogtam a kezét és elvittem a szeme elől majd megfordultam. A félelmem azonnal elmúlt, csak Daehyun volt az. 

- Jó reggelt! - mosolygott rám, majd a homlokomra nyomott egy puszit. 

- Mi történt tegnap este? Egy két dolog beugrott, de az sem valami sok. - vakartam a fejemet. 

Hirtelen lehajtotta a fejét a kicsi WonBin.

- Jaj nyugi csak vicceltem még. - öleltem meg.

- Ez nem vicces. - fonta össze a karjait. - Akkor arra is emlékszel mikor.. mikor, szerelmet vallottam neked?

Bólintottam. 

- Én is kedvellek, és igen szívesen lennék a barátnőd!

Daehyun arcán látszódott a meglepődés, de tudtam hogy legbelül örül neki, hisz akkor miért mondta azt, hogy szeret az éjjel. Majd hirtelen, magához rántott és megcsókoltam. 

- Majd gyere le a konyhába. - mosolygott rám, majd leszaladt a lépcsőn.

Nem értettem mi volt ez igazából, hogy csak itt hagyott, de ez azt jelentette, hogy akkor most hivatalosan is együtt vagyunk vagy mi van? Utána mentem a konyhába. A konyhában csak úgy sürgött forgott a hozzám képest colos fiú. 

- Ülj le! - fogta még a kezemet majd leültetett a legközelebbi székhez. - Éhes vagy?

- Nem.

- Szomjas?

- Köszönöm nem, nem vagyok szomjas, sem éhes. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Sun Hwa volt az, biztosan idegesek a lányok, hogy hol voltam az éjszaka.

- Hol vagy? - üvölt bele a telefonba Sun Hwa.

- Élek nyugi. - kuncogtam föl.

- Ez nem vicces. Gyere haza, féltünk nagyon. Azt hittük elraboltak. 

- Jól van, nyugi. Megyek.- aztán lenyomtam a telefont.

- Most akkor haza mész? - kérdezte Daehyun.

- Igen, de kérlek bocsáss meg a lányok nagyon aggódnak már értem otthon.

- Haza kísérlek. - pattan föl a székből mosolyogva, miközben a kezét nyújtotta felém. 

Föl szaladt a táskámért is, milyen úriember főleg most, hogy bizonyítani akar nekem. Tuti. 

- A ruháid. - mutattam magamra meglepetten.

- Legyen a tiéd. 

Megragadta a kezem. Nem laktak messze tőlünk, mivel fél óra alatt hazaértem. Megöleltem majd búcsú képen puszit adtam neki az arcára. Mikor beléptem a házba a lányok faggatni kezdte, hogy hol voltam. Nem mondtam semmit csak annyit, hogy a B.A.P házában voltam Daehyun-nal, és "gyakoroltunk". Végig gondolva az egészet, hülyeség volt, hogy ezt mondtam, de titokban akarjuk tartani a Hong-Kongi útig a kapcsolatunkat.