I need a love.♥ ~ 8.rész

Hyosung time.

Másnap azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyival teljes mértékben tisztában voltam, hogy egy tágas szobában vagyok, ráadásul nem Sunhwa és Zinger közös szobájában vagyok, hanem máshol. Valaki ráadásul itt fekszik mellettem. Nem mertem megfordulni. Csak néztem ki a fejemből. Annyira emlékszem a tagnapi napból, hogy találkoztam Boram-mal és Qri-vel, utána Daehyun elkísért a lányok szobájához, Zelo-t kisminkeltük és feladtunk rá valami női ruhát, de ő hogy került oda? Nem emlékszem arra, hogy ittam volna. Nem is iszok alkoholt. Mocorgást hallottam magam mellett. Bebújtam a takaró alá. Fehérneműben vagyok? Én tisztán emlékszem arra, hogy egy pandás pizsamában mentem a lányokhoz. Amikor bebújtam a takaró alá kuncogást hallottam. Annyiban biztos voltam, hogy fiú fekszik mellettem. De ki? Nagy nehezen kibújtam a takaró alul.

- Most meghalsz! - üvöltött fől az a bizonyos személy.
- Daehyun? - néztem nagy szemekkel, erre ő elkezdett csikizni, mint valami gyereket. - Elég! Állj! - abbahagyta a kérésemre.
- Mi a baj?
- Én... Te.. Még mindig én.. Mit keresek itt?! - visítoztam.
- Tegnap este idejöttél a szobánkhoz. Olyan hajnali 2-kor jöttél ide, hogy fáradt vagy és a lányok is már kidőltek.
Ez lehetetlen, én nem emlékszem ilyenre, főleg úgy hogy semmire nem emlékszem csak egy-két dolog ugrott be, de ez nem.
- Ittam valamit? - kérdeztem idegesen.
- Nem.
Hála az égnek a lányok nem akartak megint leitatni. Habár igaz, ők sem isznak csak nagyon ritkán 1-1 pohár pezsgőt ünnepekkor, de szeretnek nagyon engem itatni, nem tudom miért.
- Bejöttél és egyből az ágyamba dőltél. Nagyon fáradt voltál. Mit csináltatok ti?
- Biztos a sok próba miatt. Mostanában elég sokat alszom. - fogtam a fejemet. - Nem tudom, hülyültünk és egyszer csak betoppant Zelo is a buliba. Zinger-től kért azt hiszem vizet. Aztán ő is ott ragadt velünk, kisminkeltünk és női ruhába öltöztettük. Ennyire emlékszem.
- Női ruhába? - kuncogott már a szőke herceg.
- Igen.
- Másra nem emlékszel? - hirtelen komoly fejjel nézett rám.
- Nem.
- Mikor át jöttel ide és lefeküdtél az ágyamra megint fölálltál és ráfeküdtél Youngjae-re. Szegény ott üvöltött, hogy szállj le róla. Én szedtelek le róla. - röhögök. - Kicsit féltékeny voltam, én jobban élveztem volna, hogy ha rám feküdtél volna.
- Élvezted volna, hogy ha az 51kg-mal rád fekszem? - simítottam a kezemet végig az arcán.
- Persze. - jelentette ki büszkén.
Legyen úgy ahogyan akarja, viszont az jól esett, hogy egy ilyen dologért, már picit féltékeny volt, de nem olyan gonosz féltékeny. Hanem tök nyugis volt, aztán lehet, hogy patáliát vert volna ha megcsókoltam volna vagy mást csináltam volna vele.
- Jó reggelt! - kelt föl az ágyról Youngjae, miközben a hátát fájlaltatja.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. - Remélem élvezted a tegnapi napot!
- Jaj ne is mond, te örült vagy! Képes voltám rám feküdni? - vakarta a buksiját.
- Na jól van srácok. Én szerintem megyek.
- Nem megyünk ma valahova? - kérdezte kissé idegesen Daehyun.
- Elmehetünk. 1 óra múlva gyere a szobám elé. - kacsintottam egyet majd elmentem a srácok szobájából.

Daehyun time.

- Ez a lány bolond. - fogja a fejét Youngjae. - Viszont akkor is jó fej.

Hyosung tényleg nem emlékezett semmire sem. Nekem ez furcsa. Hisz nem volt részeg, nem volt semmi baja sem. Mikor átjött a szobánkba tök normális volt. Akkor most mi a baja? Talán mégiscsak igaza volt, lehet hogy a fáradtság hozza ki ezt belőle, de pont emlék hiányt? Na, de most nem ez volt a legfontosabb. El kell készülnöm 1 óra alatt, hisz megint kettesben töltünk egy napot közösen. Berohantam a fürdőbe még Youngjae előtt. Nagyon pepecselős gyerek, órákat is képes a tükör előtt tölteni. Én már csak tudom, hisz én vagyok a szobatársa már egy jó ideje. Gyorsan lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, felvettem valami kényelmes, de azért normálisan kinéző ruhát.
- Hé, ti mit fogtok csinálni ma? - kérdeztem kíváncsian Youngjae-t.
- Yongguk és Jongup na meg persze Jieun elmennek a városba beszerezni egy-két szuvenírt, de ők csak majd szerintem ebéd után mennek. Sunhwa és Zinger elvileg megint titkos csajos napot tartanak. Zelo-val elmegyünk kajálni valami jó kis étterembe azt veszünk mi is pár dolgot.
- Himchan?
- A menedzserrel lesz.
- Miért? Hogy-hogy?
- Nem tudom, de szerintem a tegnapi vacsora miatt. Gondolom a hisztije miatt.
- Tényleg mi volt a baja?
- Szerintem jobb ha nem tőlem tudod meg. - hajtotta le a fejét. - Kérdezd valamelyik lányt!
Vállat vontam. Annyira nem voltam kíváncsi rá, de ha már a lányok tudják akkor biztosan Hyosung is tud valamit, majd megkérdezem tőle sunyiba.
- Na, de most megyek.
- Oké.
Végre megint kettesben vagyok a "barátnőmmel" vagyis.. Igazából nem tudom, de szeretjük egymást. Legalábbis én így látom. Annyira belemélyültem a gondolkodásba, hogy nekimentem valakinek.
- Hé! Figyelj már jobban. - esett hátra az illető.
- Bocsáss meg kérlek. - nyújtottam a kezemet felé.
- Te nem Hyosung.. - nem tudta befejezni a mondani valóját, mivel megcsörrent a telefonom. Hyosung volt.
- Hol vagy?
- Mindjárt ott vagyok csak egy kis gond van, nagyon apró gond. - néztem végig a nőn.
- Jeon Hyosung-gal beszélsz? - mosolygott föl az idegen nő.
- Igen. Honnan ismered?
- Boram vagyok Hyosung egyik nagyon közeli barátnője.
- Daehyun! - üvöltött bele a telefonba Hyosung.
- Megyek nyugi, csak találkoztam az egyik barátnőddel.
- Kivel?
- Boram-mal.
- De jó, hozd magaddal! - aztán lenyomta a telefont.
- Hé, Boram! Nem jössz velem? - mosolyogtam rá erőltettem, hisz ma sem lehetünk kettesben a szépségemmel.
- Hova? - nézett rám óriási szemekkel.
- Hyosung-gal elmegyünk körülnézünk a városba.
- Ha azt mondom, hogy igen akkor mérges leszel? Ugye?
- Nem, ragaszkodom hozzá.
- Rendben.
Hát akkor a mai napi programom: elviselni két olyan csajt akik szerintem tök rég nem látták egymást, ezáltal egész nap csak beszélgetni fognak. Ez fantasztikus.
- Boram! - ugrott Hyosung a lány nyakába. 

- Ugorj az én nyakamba is! - gúnyolódtam rajtok.
- Ne legyél már ilyen Daehyun. - ölelt meg Hyosung. - Gyere menjünk. - majd megfogta a kezemet.

Fogalmam nem volt arról, hogy hova akartak menni, csak mentem. A két lány egész jól elvoltak miközben sétáltunk. Gondolom rég nem találkozhattak, volt miről beszélniük. Végül valami kis helyi kínai étterembe bementünk. Engem odatoltak egy asztalhoz, míg ők megveszik a kajájukat. Csak fogtam a fejem, hogy ezek mennyi mindent hoztak az asztalhoz.
- Az éttermet nem akarják megenni? - mosolyogtam rájuk.
- Nem! - tök egyszerre válaszoltak nekem.
Vállat vontam. Elég sokáig csöndben ültünk egymással szemben, majd hirtelen Boram...
- Hyosung.. Mi van Himchan-nal?
Hirtelen Hyosung szemei nagyra tágultak és amit ivott azt félrenyelte.
- Semmi. - köhögök. - Mi lenne?
- Mit szólt ahhoz, hogy te és a kicsi Dae együtt vagyok.
- Hát.. - hajtotta le a fejét a lány.
- Mi van? - néztem a lányokra.
- Nem tudod? Nem mesélted el neki? - már lassan kiabált a lánnyal Boram.
- Nem. - hajtotta le a fejét Hyosung.
- Mit?
- Mondanom kell valamit. - simogatta végig az arcomon a puha kezét az én Gummy Smile-om.
- Még mielőtt debütált volna a B.A.P én és Himchan elég sokáig együtt voltunk, de én már végeztem vele. Elakarom felejteni őt...
- Ezért velem vagy?
- Nem, nem így értettem. Tudod mikor együtt voltunk eléggé furcsa volt. Alig találkoztunk, ráadásul meg is csalt. Sajnálom, hogy később kellett megtudnod.
Vagyis Youngjae ezt titkolta? Ezért mondta azt, hogy kérdezzem valamelyik lánytól. Himchan Hyosung exe volt? Ez hihetetlen...

I need a love.♥~ 7.rész

Hyosung time.

Eljött a hong-kongi út napja. Izgatott voltam hisz a lányokkal nem rég tértünk vissza a koreai köztudatba. Kíváncsi voltam, hogy hányan jönnek el megnézni minket. A repülőtér tele volt rajongókkal akik örömmel vártak minket a kínai várasban, örömteli érzés volt számomra, hogy nem felejtettek el minket még így is, hogy a csapatunk szünetet tartott egész nyáron. 

- Óriási a tömeg. - fogta meg a vállam Jong up. - Többen vannak, mint Szingapúrban. 

- Igen. Ez oly' csodálatos érzés számomra. - mosolyogtam rá. - Nem tudod hol van Daehyun?

Jong Up egyből elmosolyogott a mondat hallatán.

- De, ott van elől, éppen beszélget a menedzserrel.

- Köszönöm! - majd előrébb próbáltam jutni a tömegből, ami sikeres is volt. 

Azonban valaki visszarántott a tömegből, azt hittem hogy valami rajongó akar tőlem kérni valamit így öröm teli mosollyal fordultam, azonban az örömöm egyből elszállt. Himchan volt, egyszerűen nem voltam rá kíváncsi még mindig.

- Mi van, már hozzám se szólsz? - mosolygott föl.

Éreztem, hogy a mosolya nem egy igazi bájos mosoly, hanem egy erőltetett gúny mosoly volt. Ettől frászt kaptam. 

- Nem! Nem akarok veled beszélni. - kirántottam a csuklómat a keze közül és előrébb próbáltam helyezkedni a tömegben. Láttam már Daehyun sapkáját a tömegben. Így odaléptem hozzájuk. 

- Meg vagy. - súgtam a fülébe halkan. Egyből hátra fordult. - Jó napot! - mosolyogtam a menedzserre. 

- Hyosung, éppen rólad beszélt Daehyun.. Mesélt nekem egy két dolgot. Azt hittem csak mese, amit mond, de látom igaz a hír.

- Mi? - néztem kíváncsian mindkét félre.

- Mi-mi? Hyosung ne legyél is. - hajtotta le a fejét Daehyun. - Elmondtam neki, hogy együtt vagyunk.
- Erről van szó?! - mosolyogtam föl. - Igaz a hír.
A szívem egyre gyorsabban vert, szóval akkor nem kamuzott és a kapcsolatunkat végre hivatalosnak tekinthetem. Ez olyan jó érzése.
- Akkor hivatalosan is egy pár vagytok. Szólunk a cég vezetőségnek is, azonban azoknak a pólyásoknak (a többi Secret és B.A.P tagnak) ti mondjátok el, a mai vacsorán.
Egy óriásit nyeltem, féltem. Féltem attól, hogy mit szólnak majd a többiek arról, hogy már együtt járunk. Tudom, hogy nem lenne szabad mások véleményével foglalkozni, de akkor is.

Végre odaértünk a szállodához. A reptértől nem volt messze, talán fél órát ültünk a kisbuszban. A fiúk szokásos módon hülyén viselkedtek. Eléggé gáz volt, úgy viselkedtek, mint egy 5 éves gyerekek. A lányokkal mint, mindig ott néztük, hogy mit műveltek. Végig röhögtük az egész utat. Zelo leöntötte magát valami ragacsos cuccal. Olyan vicces volt. A szálloda gyönyörű szép volt. Kíváncsi voltam, hogy ki lesz majdan a szobatársam.
- A szobabeosztás. - üvöltötte az énektanárunk.
Izgultam, hogy ne egy idiótát kapjak magam mellé, értvén a B.A.P-seket, habár Daehyun tökéletes lett volna. Keresgéltem a szobámat.
- Hol a 312.-es szoba? - ültem le a földre hisztizve.
- Nézd ott van a folyosó végén. - állított föl egy idegen. Nő volt az tuti, hisz a hangja meg a kinézete is, na egy nőhöz hasonlított. A fején kapucnis felső volt így nem láttam az arcát.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, de ő csak megfordult és elment. - Milyen bunkó. - morogtam magamban, majd az alakra nyújtottam a nyelvemet. A figyelmem akkor is ráirányult, szokatlanul kicsi termetű volt. Talán olyan 158cm körül lehetett.
Elindultam a szobám felé. Remegtem az izgalomtól, hogy ki lesz a szobatársam, talán Jieun, Zinger, Sunhwa.. netán Daehyun? Nem tudom. Megtaláltam a szoba ajtót. Már nyitva volt, ez szokatlan. Beléptem a szobába halkan, amennyire csak bírtam.
- Hahó, van itt valaki? - szóltam meg.
- Te kivel beszélgetsz?
Na, ne szívassanak már, Himchan a szobatársam..
- Senkivel. - morogtam.
- Jól van na, csak kérdeztem.
Marha jó, jó kis hetem lesz Hong Kong-ban, oké csak aludni fogunk járni ide a szobába, de akkor sem akarok egy levegőt színi ezzel a marhával. Nem tudom elviselni. Ki nem állhattam.
- Na jól van, én átmegyek egy másik szobába a holmimmal együtt. - fordultam meg majd kitávoztam. - Jó lesz neked egyedül. - üvöltöttem a folyóson keresztül sétálva.
- Hova-hova? - kérdezte a menedzser.
- Másik szobába. Nem szeretnék együtt lenni Himchan-nal, a nevét sem akarom kiejteni soha-soha. Kim Himchan egy hallott ember számomra. - ó basszus megint mondtam a nevét.
- Hyosung, ne legyél makacs. Igazából Zinger-rel lettél volna egy szobába, de úgy véltünk, hogy túl negatív a kapcsolatod Himchan-nal, így beraktunk mellé. Ki kell bírnod vele egy hetet, megbízunk benned, remélem nem fogtok összeverekedni. - mosolygott.
- Na jól van. - sóhajtottam. - De tessék most velem jönni.
Visszaindultam a szoba felé. A menedzser végig ott tolt engem az ajtó felé, semmi életerőm nem volt annak a bizonyos személy társaságához.
- Visszajöttél?
- Igen.. - vágtam ocsmány fejet, erre a menedzser gyengéden odacsapott a számra.
- Nem szabad Hyosung. - parancsolt rám, Himchan végig ott nézett idióta fejjel. - Pakolj ki!
Odavittem az ágyamhoz a létező összes bőröndöt amit hoztam az útra.

- Vacsora! - rohan be Youngjae a szobába.
Máris ennyi az idő, már elmúlt nyolc, de szerencsére kipakoltam, végre.
- Mindjárt megyünk. - mosolyogtam a kisebbre.
Lementünk az étkezőbe mindannyian, a szobában oly' finom illatok szálldostak. Egyből pattantam a kajákra, mint valami idióta, aki már nem evett 3 éve. A vacsora végig olyan családias hangulatú volt, mindenki mindenkit röhögtetett végig.
- Emberek be kell jelentenünk valamit. - pattantak fől a kísérőink.
- Itt az idő szépségem. - súgta nekem Daehyun, majd felállított.
- Na, szóval. - vett egy óriási levegőt Daehyun. - Én is Hyosung egy pár vagyunk és ezt itt és most szeretnénk hivatalossá tenni. Az internet tele van azzal, hogy egy pár vagyunk itt az ideje mindenkinek tudni, hogy a hír nem kamu, hanem igaz.
Mély csönd lett hirtelen. Mindenki aki az asztalnál ült rám nézett nagy szemekkel.
- Gratulálunk a TS első szerelmes párjának. - mosolygott föl Jong Up, a többiek pedig ott tapsoltak.. Kivéve Himchan-t. Nagyon gonosz fejjel bámult Daehyun-ra.
- Mennem kell, álmos vagyok. - állt fől az asztalról.
- Himchan! - na igen, ismét újra kiejtettem a számon a nevét, de akkor is rosszul esett, hogy itt hagyott minket, azzal a kifogással, hogy ő álmos.
- Utána megyek. - fogta meg a vállamat Zinger, aki a kretén után szaladt.

Zinger time. *Extra*

Himchan után mentem, tuti megint nekem kell majd kihúzni a szarból. Mindig ezt csinálja. Sejtettem, hogy ez lesz a reakciója Daehyun és Hyosung kapcsolatával kapcsolatban. Annyira furcsa. Nem értem, miért így kellett magára felhívni a figyelmet? - hihetetlen egy ember. Egy igazi kretén.

- Végre meg vagy! - fogtam meg a vállát. - Mi a franc bajod van?
- Szerinted?
- Gyerekes vagy! - ordítottam rá. - Ha szereted még mindig Hyosung-ot akkor nem az a legfontosabb neked, hogy boldog legyen?
Lehajtotta a fejét, majd leült a földre.
- Ráadásul ezek után még meg vagy lepődve, hogy Hyosung megharagszik rád?
- Nem mindegy, most is utál.
- Hülye. Nem utál, csak haragszik rád és az sem örökre tart.
- Talán bocsánatot kell kérnem tőle?
- Igen.
- Félek, hogy elveszítem, azért viselkedem így. Fáj, hogy nem engem szeret már, hanem Daehyun-t. Annyira kellemetlen érzés nekem az mikor bele gondolok, hogy nem engem csókol majd meg, és nem az én karjaimba ugrik ha bármi öröme vagy bánata van.
Most jöttem rá igazán Himchan érzéseire. Most döbbentem rám, hogy tényleg szerette a lányt és nem csak kihasználta. Átéreztem az érzéseit, mert velem is volt már ilyen, nem is egyszer.
- Tudom mi érzel. - hajoltam le hozzá, majd megöleltem.
- Te tényleg jó ember vagy Zinger. - mosolygott fől. - Bocsáss meg a tetteimért.
Ez mit jelent? Milyen tetteiért?
- Miről.. - majd félbeszakította a mondani valómat nem is akármivel egy csókkal.
Ez most szívat? Tényleg megcsókolt?
- Na milyen volt? - kérdezte büszkén.
- Félelmetes.
- Mi az, hogy félelmetes? - nézett rám nagy szemekkel.
- Nem számítottam rá és kész. - morogtam neki. - Menjünk vissza. Aztán tényleg kérj bocsánatot Hyosung-tól, mert ha nem péppé verlek.
Felröhögött. Visszamentünk az étkezőben, Himchan egyből Hyosung felé indult. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy megcsókolt.. 

Hyosung time. 

Zinger és Himchan gyorsan visszaértek.

- Hyosung, szeretnék bocsánatot kérni mindenért. - mosolygott fől Himchan.
Mi van ezzel, kezdek félni tőle. Mit művelt vele Zinger? - Talán elvarázsolta? Daehyun végig csak nézett ki a fejéből, mint egy marha. Egy aranyos marha. Azt sem tudta miről van szó. A vacsora ezek után eléggé csöndes volt, senki nem beszélt, csak egyszer tűszentet fől Yongguk.

A vacsora után szétnéztem az emelten hát ha találok valami automatát, mert iszonyatosan szomjas voltam.

- Hyosung! - rohant felém Sunhwa nagy mosollyal.
- Mi a baj?
- A lányokkal azt terveztük, hogy csinálunk egy kis csajos éjszakát. Neked is jönnöd kell. Legalább nem kell együtt aludnod ma éjjel Himchan-nal.
- Te egy isten vagy! - ugrottam a karjai közé. - Ha lezuhanyoztam mindenképpen megyek.
- Oké, oké. A 330.-as szoba. - majd ugrálva odébb állt.
Elindultam a szobánkat megkeresni, ismét eltévedtem.
- Bármit is csinálsz hagyd félbe, mert be szeretnék menni. - rontok be az egyik szobába.
- Hyosung? Jeon Hyosung? - mosolygott föl ismét rám ugyanaz az alak, de már ismerős volt, mert most már tisztán láttam az arcát.
- Boram? - néztem nagy szemekkel. - Bocsi, hogy benyitottam.
- Megint eltévedtél mi? - kuncogott föl. - Megint el kell igazítsalak?
- Hyosung? - hirtelen megjelent Qri is. - De rég találkoztunk! - ölelt meg.
- A többiek? - érdeklődtem a másik öt lány után.
- Már alszanak, holnap nagy nap lesz. Az első nagy koncertünk Kínában. - ugrált Boram.
- Nem semmi. Olyan rég beszéltünk már.. mi van Hwayoung-gal?
- Gondolom meg van. - vont vállat Qri.
- És te mi járatban vagy itt. - érdeklődött Boram.
- Fan meeting. Hé, Boram te nőttél? - kuncogtam.
- Nagyon vicces vagy. - duzzogni kezdett.
- Jaj csak vicc volt. - öleltem meg.
- Hyosung, igaz a hír ami az interneten szállingózik?
- Milyen hír?
- Hát, hogy együtt vagy a B.A.P-s Daehyun-nal.
- Igen..
- Juuj! - odaszaladt az ágyhoz és ugrálni kezdett rajta örömében, mint valami kislány. - Ugye bemutatott nekünk?
- Hát, ha így viselkedsz nem.
- Ne légy már ilyen. -fogta meg a vállam Qri. - Összetöröd két kislány álmát?
- Hyosung merre vagy? - hallottam Daehyun üvöltését kint a folyosóról.
- Ez Daehyun. - mondtam a két lánynak, akik egyből kinyitották az ajtót és kitoltak rajta.
- Menj a barátodhoz. Majd még beszélünk. - intett a két lány.

- Meg vagy. - mosolygott föl Daehyun. - Sunhwa-ék mindenhol keresnek.

Megfogta a kezemet majd elkísért Sunhwa szobájához.
- Jól van, érezd jól magad. Jó éjszakát. - puszilta meg a homlokom, majd elment.
Bementem a lányokhoz. Kezdődhetett a buli. 

I need a love.♥~ 6.rész

 

Daehyun time.

Nem ellenkeztem a lánynak ezáltal engedély kapott a számba való "behatolására". A csókunk tele volt érzelemmel. Soha nem éreztem így egy lány iránt, talán az is lehet, hogy beleszerettem Hyosung-ba. Azon gondolkodtam végig talán ő is úgy érezhet, mint én? - a szívem egyre gyorsabban vert. Hirtelen félbeszakította a csókunkat egy kis levegőért, egyből felkaptam és az ágyamhoz cipeltem. Olyan könnyű volt, mint egy plüss kutya. Leraktam az ágyra, a lány pedig a kezemtől fogva húzott magához. Szokásomhoz híven amilyen béna vagyok mostanság bevágtam a fejem az ágy sarkába, a romantikus film helyett inkább valami szörnyű cirkuszban éreztem magamat. Hyosung, hirtelen felröhögött, én pedig csak vakartam előtte a fejemet, mint ha bolhás lennék.

- Jól vagy? - mosolygott rám. Hirtelen beletúrt a hajamba, hogy megnézze nem történt e velem semmi baj.

A hajam közül kivettem a kezét és az ágyra szorítottam. Ráültem a két combjára, habár nem nevezhető ülésnek inkább csak a lány fölött térdeltem. Lassan odahajoltam hozzá, a nyaka felé vettem az irányt. Szívogattam, puszilgattam és gyengéden beleharaptam néhányszor a nyakába, élvezte mert hallottam, hogy többször is felnyögött. Halk volt, de mégis hallottam. 

- Engedd el a karomat! - hirtelen rám morgott a lány. - Fáj már a csuklóm. 

Megijedtem hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki, így elengedtem mind a két csuklóját. Hirtelen felült az ágyra és a felsőmet kezdte el letépni rólam, közben pedig levettem a nadrágját. Hirtelen a nadrágom felé vette az irányt, szétcsatolta az övemet. Végül is eléggé gyorsan levetkőztettem és ő is engem. Hyosung hirtelen magához rántott és megcsókolt.

- Biztosan akarod? - kérdezte.

- Igen, százszázalékosan biztos vagyok benne. - nem gondolkoztam csak rávágtam.

- Sejtettem. - felmosolygott.

Egyetlen zavaró tényező volt csak számomra a lány fehérneműi. Így nagy nehézséggel, de vettem a bátorságot és szétcsatoltam Hyosung melltartóját. 

Rám jött az aggódhatnék. Félelmetes érzés volt, hogy itt vagyok egy ágyban azzal a lánnyal akire mindig is vágytam vagyis inkább az lett volna még akkor a legnagyobb élmény hogy ha találkozhattam volna vele, vagy esetleg egy színpadon álljak vele. Ennél több történt mára már. Igazából az érzéseim iránt vegyesek voltak, szerettem, de talán ez a gondolat is csak azért fordult meg a fejembe, mert mielőtt debütáltam volna a B.A.P-vel őt figyeltem a tévében, rajongtam érte. Vagy mégis szerelmes vagyok belé, talán ha előbb lettem volna híres, mint ő akkor is ugyanúgy éreznék? Hyosung hirtelen megrázott. 

- Daehyun, itt vagy?

Hirtelen visszarázódtam. Bólintottam neki. 

- Tudod el kell neked mondanom valamit. - hirtelen nagyot nyeltem. - Jeon Hyosung, szeretlek! Teljes szívemből szeretlek. Ki kellett mondanom.. Amióta találkoztunk, azóta egyre jobban kedvellek. 

Látszott az arcán a meglepődés. Néma csönd volt perceken keresztül. Hyosung hirtelen hangulatot váltott. Odahúzott magához. 

- Akkor, készen állsz? - súgta a fülembe. 

Vettem egy óriási levegőt, arra gondolva, hogy most akkor ezen az éjszakán Hyosung az enyém. Végül a lányba hatoltam, próbáltam gyengéd lenni vele, de mégis többször is felnyögött. Gyengéd és finom voltam vele amennyire csak tudtam. Ő végig a hátamat karmolászta a körmeivel egyre erősebben. Egyre hangosabban nyögdécselt és egyre sűrűbben is. Egy nagyobb és erőteljesebb nyögéssel a lány végül elélvezett végül engem is útólért a dolog. Fantasztikus érzés volt azzal a lánnyal együtt lenni akibe szerelmes voltam(?). Leugrottam a lányról, gyorsan fölkaptam a ruháimat, közben pedig megkerestem a lány ruhaneműit is. Mire visszaértem az ágyhoz Hyosung elaludt. Odaültem az ágyszélére, nyomtam egy puszit a homlokára és a nyakáig felhúztam a majd melléfeküdtem én is. 

- Jó éjszakát! - súgtam halkan a fülébe majd átkaroltam a derekát. 

Hyosung time.

Másnap reggel mikor felkeltem arra lettem figyelmes, hogy nem a saját ágyamban vagyok. Körülnéztem és láttam, hogy Daehyun szobájában vagyok. Körbe néztem a szobájában, nem volt sehol sem. Az ágya mellett találtam egy szürke melegítő szerűséget, biztos azért hogy vegyem föl, szóval gyorsan fölkaptam magamra. Visszaültem az ágyra és a telefonomat kezdtem el babrálni, Sun Hwa többször is keresett az éjjel. - Hogy nem hallhattam? Kimentem a szobából és körülnéztem a fiúk házában. Voltam többször is, de mindig csak este jöttem ide, Himchan miatt. 

- Meg vagy! - valaki rakta a szeme elé a kezeit. Ismerős hang volt, de mi van ha nem az akire számítok. Lassan megfogtam a kezét és elvittem a szeme elől majd megfordultam. A félelmem azonnal elmúlt, csak Daehyun volt az. 

- Jó reggelt! - mosolygott rám, majd a homlokomra nyomott egy puszit. 

- Mi történt tegnap este? Egy két dolog beugrott, de az sem valami sok. - vakartam a fejemet. 

Hirtelen lehajtotta a fejét a kicsi WonBin.

- Jaj nyugi csak vicceltem még. - öleltem meg.

- Ez nem vicces. - fonta össze a karjait. - Akkor arra is emlékszel mikor.. mikor, szerelmet vallottam neked?

Bólintottam. 

- Én is kedvellek, és igen szívesen lennék a barátnőd!

Daehyun arcán látszódott a meglepődés, de tudtam hogy legbelül örül neki, hisz akkor miért mondta azt, hogy szeret az éjjel. Majd hirtelen, magához rántott és megcsókoltam. 

- Majd gyere le a konyhába. - mosolygott rám, majd leszaladt a lépcsőn.

Nem értettem mi volt ez igazából, hogy csak itt hagyott, de ez azt jelentette, hogy akkor most hivatalosan is együtt vagyunk vagy mi van? Utána mentem a konyhába. A konyhában csak úgy sürgött forgott a hozzám képest colos fiú. 

- Ülj le! - fogta még a kezemet majd leültetett a legközelebbi székhez. - Éhes vagy?

- Nem.

- Szomjas?

- Köszönöm nem, nem vagyok szomjas, sem éhes. 

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Sun Hwa volt az, biztosan idegesek a lányok, hogy hol voltam az éjszaka.

- Hol vagy? - üvölt bele a telefonba Sun Hwa.

- Élek nyugi. - kuncogtam föl.

- Ez nem vicces. Gyere haza, féltünk nagyon. Azt hittük elraboltak. 

- Jól van, nyugi. Megyek.- aztán lenyomtam a telefont.

- Most akkor haza mész? - kérdezte Daehyun.

- Igen, de kérlek bocsáss meg a lányok nagyon aggódnak már értem otthon.

- Haza kísérlek. - pattan föl a székből mosolyogva, miközben a kezét nyújtotta felém. 

Föl szaladt a táskámért is, milyen úriember főleg most, hogy bizonyítani akar nekem. Tuti. 

- A ruháid. - mutattam magamra meglepetten.

- Legyen a tiéd. 

Megragadta a kezem. Nem laktak messze tőlünk, mivel fél óra alatt hazaértem. Megöleltem majd búcsú képen puszit adtam neki az arcára. Mikor beléptem a házba a lányok faggatni kezdte, hogy hol voltam. Nem mondtam semmit csak annyit, hogy a B.A.P házában voltam Daehyun-nal, és "gyakoroltunk". Végig gondolva az egészet, hülyeség volt, hogy ezt mondtam, de titokban akarjuk tartani a Hong-Kongi útig a kapcsolatunkat.  

I need a love.♥~ 5.rész

Hyosung time.

Rég találkoztam Daehyun-nal, sőt nem is találkoztam már vele egy hete. Kerestem mindig a vállalatnál lévő "bunkerjükben" de sehol nem volt. Egyedül Young Jae-jel és Zelo-val találkoztam, kérdeztem hogy hol van Daehyun, de ők sem tudták. Elvileg későn ér haza mindig és ha találkoznak is vele csak aludni látják a szobájában. Sunhwa szerint egészen hajnalig próbál a próbateremben, mint egy örült. 

Elkezdődött ismét egy fárasztó hét. A hétfői edzésünkön a menedzserünk közli velünk, hogy ismét Fan Meeting-re utazunk, de most Hong Kong-ba a B.A.P-vel.
- Megint egy találkozó? - nézett tétlenkedve Zinger ránk, az edzőre és a menedzserre. - Értem, hogy fontosak a találkozók, mert igen az rajongók az elsők, de akkor is.. Mikor pihenhettünk legalább egy hétig úgy, hogy nem volt próbánk, fellépésünk és interjúnk?

Sun Hwa és Jieun egyet érett a lánnyal. Én sem igazán örültem, de mivel a fiúkkal megyünk megint és jó lenne találkozni Daehyun-nal, mert rég láttam és olyan érzések voltak bennem, mintha kerülne engem. indig szerettem a találkozókat, de mivel most itt a B.A.P így nehezebb dolgunk van, mert a rajongók a "friss" húsra kíváncsiak. A lányok ott morogtak végig, én szokásomhoz híven csöndben a háttérbe szorulva figyeltem a vitát.

- Hyosung, neked van valami ellenvetésed az úttal kapcsolatban? - kérdezte tőlem az edző miközben, a többiek egyből rám szegezték a szemüket. - Annyira csöndben vagy. 

Nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom.

- Végül is, nekem mindegy. - aztán vállat vontam.

- De te vagy a csapat leader-je, neked kell dönteni.

Tényleg nem tudtam, hogy most mit tegyek, mert el akartam menni Daehyun miatt, de ott volt Himchan is. Ő volt a legnagyobb problémám. Gondolkoztam és ezen kattogott a fejem, de akaratlanul is kimondtam:

- Jól van, megyünk Hong Kong-ba! 

- Ez vártam tőled. - dicsért meg. - Az indulás szerdán fog megtörténni. Addig is pakoljatok és rendezzétek a dolgaitokat. 
- Szabadnapotok van szerdáig lányok! - üvöltötte az edzőnk aztán a menedzserrel kisétált a teremből.
Gyorsan kirohantam a teremből, föl akartam hívni Daehyun-t, de a telefont sem vette fől. 
- Sosem elérhető? - motyogtam magamban.
- Ki nem elérhető? - karolt át Zinger felnevetve. 
Ennek a lánynak milyen jó füle van. 
- Ha lezuhanyoztunk meg kell várnod. - kacsintott és elrohant a fürdőbe. 
Nem értettem soha ezt a lányt. Na, de nem baj. Gyorsan én is elszaladtam lezuhanyozni, mert rohadtul büdös voltam. Gondoltam biztosan gyorsabban kész leszek, mint Zinger, de tévedtem ő már ott várt a bejáratnál. Habár jó, hogy az egyik legjobb barátnőmmel lehetek, de életerőm nem volt semmihez. Le voltam hangolva, aludni akartam.
- Gyere, menjünk ebédelni. - aztán megfogta a kezemet és kisétáltunk az épületből.
- Hova? Minek? - mondtam neki unott fejjel. - Otthon is van kaja. 
- Jó tudom, de beszélnünk kell.
- Mi lesz a többiekkel? - kérdeztem aggódóan 
- Semmi, mindenki elment a maga útjára.
- De nincs kedvem menni. Haza akarok menni! - nyafogtam.
- Nem! - parancsolt rám. - Én vezetek. - aztán belökött a kocsiba.
Teljesen abban a hitben éltem, hogy valami csicsás helyre fog vinni, ehelyett egy kínai étteremben kötöttünk ki. 
- Olyan éhes vagyok.- lehajtotta a fejét miközben a hasát fogta. - Te nem Hyosung?
Bólintottam.

10 perccel később:  
- Nos beszélni akarok veled. - váltott komor hangulatra a lány.
- Mi a baj?
Nem tudom, hogy most mi van. Kicsit megijedtem.
- Tudod, miért nem veszi fel Daehyun a telefont vagy, hogy miért nincsen bent mostanában?
- Nem.
Érdekelt, hogy mi van már nagyon. Láttam az arcán, hogy nincsen valami rendben.
- Mert én sem. - aztán elkezdett röhögni.
- Te olyan bunkó vagy. - fölálltam az asztalról tökre idegesen, de Zinger visszarántott.
- Várj mert nem fejeztem be. Menj át hozzá, ha jól tudom egyedül van.
Bólintottam, aztán kirohantam az étteremből, mint valami örült. 

Daehyun time.

Hallottam, hogy valaki szó szerint verte az ajtót és többször is csöngetett. Nem akartam ajtót nyitni senkinek sem.

- Daehyun! - ordított kintről valaki. - Kérlek nyisd ki az ajtót, én vagyok az Hyosung!

Mikor meghallottam, hogy Hyosung az lerohantam az emeletről. Kinyitottam az ajtót erre a lány a karjaimba ugrott. 

- Minden rendben? Miért nem veszed fől a telefont? Miért nem voltál bent a többiekkel az edzéseken? -aggódóan kérdezte tőlem a lány.

- Nincs jó kedvem.

- Mi a baj?

- Miért nem mondtad el? 

- Mit?

- Azt, hogy régen együtt voltál Himchan-nal.

A lány szemei bevörösödtek, a sírás határán volt már. Próbáltam leplezni az érzelmeimet, de nem ment. Odarántottam magamhoz a lányt és átkaroltam szorosan, és próbáltam megnyugtatni.

- Nyugodj meg, nem haragszom csak nem árultad el az igazat. 

- Tudom és sajnálom, de az már régen volt. Nem akartam felhozni, mert próbálom elfelejteni a dolgot, csak kihasznált. Mindig csak egy éjszakás kalandom volt vele. Többször is elhagyott és átejtett, de én hülye voltam és visszamentem hozzá. Csak játékszer voltam neki. 

- Komolyan?

- Igen. Mióta találkoztunk attól félek már egy ideje, hogy te is csak kihasználsz engem. - aztán keservesen tovább sírt. 

Be kell neki bizonyítanom, hogy nem csak kihasználom. Letöröltem a könnycseppeket a szemeiről. 

- Gyere. - mosolyogtam, aztán megfogtam a kezét és felkísértem a szobámba.

Gyorsan leraktam a lány holmijait a fürdőbe.

- Miért sírsz még mindig? - kérdeztem tőle, eléggé aggódóan.

Átkarolta a nyakamat aztán megcsókolt. Ellenkezni sem tudtam, habár nem is akartam főleg nem nála így inkább visszacsókoltam. 

- Mi lesz ha a többiek hazajönnek?

- Nem érdekel.

Odatolt a legközelebbi falhoz és a nyakamba ugrott. Ismét elkezdett csókolni, közben a hajamba markolt. Fájt, de nem érdekelt most az volt a legfontosabb, hogy vele legyek, de nem akartam megint olyan helyzetbe kerülni, mint egy hónappal ezelőtt. Nem találkoztunk sokszor és a kapcsolatunkat és néhány ember tudta, de akkor is beleszerettem a lányba és vele akarok lenni. Azonban hirtelen megszakította a csókot és leugrott rólam. Odahúztam magamhoz és szorosan átöleltem, hogy éreztessem vele azt ami érzek jelenleg.

- Te tényleg szeretsz nem igaz? - kérdezte tőlem kuncogva.

- I-Igen. - dadogtam neki.

- Akkor bizonyítsd be! - megfogta a pólómat és odahúzott magához amit egy csókkal zárt le. 

I need a love.♥~ 4.rész

Daehyun time.

Amikor Jieun rám nyitottam az ajtót ledermedtem. Abban a percben olyan érzésem volt, mintha nem tudnám hol vagyok. Én amilyen béna barom vagyok és átesek mindenen, mindenkin itt is sikeresen megtörtént a dolog, de most el is törtem néhány dolgot a lány fürdőszobájában. Biztos ideges lesz majd. Tudtam azt is, hogy Jieun mérges lesz rám, mert ő volt a négy lány "csapat anyukája". Rájöttem arra is, hogy mindegyik lány Hyosung-ra vigyázz a legjobban. Nem tudom miért, de mikor először megláttam mielőtt híres lettem volna beleszerettem. Egy igazán erős bombázót láttam akkor a tévében, most pedig, hogy megismerhettem ennek teljesen az ellentéte volt a lány. Nyugodt, és kicsit félénk volt a természete. Nem igazán szeretett beszélgetni és ez a klubban való társalgásán is látszott. Eléggé zárkózót volt a lány. Ettől még vonzóbbnak találtam. Habár ahogyan G.NA is mondta azokkal beszél többet akiket már régóta ismer. Szóval így nem volt sok esélyem arra, hogy beszélgessen velem vagy rám mosolyogjon is. 

- Daehyun! - rántott vissza a gondolataimból Jieun. - Itt vagy?
- Igen, csak.. - tényleg nem figyeltem a lány szavaira, fontosabb dolgokon gondolkoztam. 

- Még mindig ugyanaz a kérdésem... - vágott komor arcot rám. - Mit csinálsz itt? Csak nem az amire gondolok?Ránéztem Hyosung-ra, de ő csak ijedt és megszeppent fejjel figyelt rám. Olyan volt, mint egy szellem abból a japán filmből, amiből a csaj kijön a tévéből. Ijesztő volt.- Semmi ne volt, megnyugodhatsz. - magyarázkodtam Jieun-nak, de legbelül mégis arra gondoltam, hogy bárcsak lett volna valami.- Én ebben kételkedem. - csalt egy kisebb mosolyt az arcára. - Akkor miért állsz egy száll alsóban?Elpirultam. Kicsit kínos volt a helyzet. Gyorsan becsutam az ajtót, fölvettem a nadrágomat és az ingemet.- Jobb ha én most megyek. - rohantam ki a szobából.

2 nappal később:
Sehol nem találom a telefonomat. Ideges vagyok, mert anélkül az életem véget ér. Az egész házat átkutattam, a szobámban olyan kupi volt, mint ha most tartották volna meg a III. Világháborút. Meguntam a keresést, kell egy segítő. Így kiüvöltöttem a többiek nevét a szobámból.

- Yong Guk, Himchan, Jong Up, Young Jae, Zelo!
Semmi válasz. Körülbelül 10 perc múlva hallom azt, hogy valaki közelít a szobám felé. Úgy jött, mint a dromedár. 

- Monjad! - ront be Zelo az ajtón.
- Hol vannak a többiek?
- Elmentek. - mondja nekem. - De ne kérdezd, hogy hova mert fogalmam sincsen. - aztán kacsintott nekem. 

- Jól van, ennek örömére segíts. Nem láttad a telefonomat valahol?
- Nem. 

Sokat segített mondhatom. Biztos eldugta. 

- Nem hallottad?
- Mit? - nézek rá eléggé meglepődő fejjel. Biztos már megint képzelődik. 

- Valaki csöngetett. - kiszaladt a szobából, hogy kinyissa az ajtót. 

Tovább kerestem a mobilomat. Bementem Zelo szobájába is, de nem nála sem. Útközben mentem vissza a szobámba és akaratlanul is odafigyeltem a vendégünkre. Hyosung volt.. Tovább mentem nyugodtam. Hirtelen megálltam, én hülye ismét hoztam a formámat és elkezdtem ordítani, mint egy örült.

- Hyosung honnan tudja hol lakunk? Mit keres itt? 

Aztán egyszerre csak kuncogást hallottam lentről. Biztosan rajtam röhögnek. Úgy döntöttem lemegyek hozzájuk. Miközben mentem le a lépcsőn azon járt az agyam, hogy talán hozzám jött. Mikor leértem mind a ketten mosolyogtak közben pedig engem figyeltek.
- Szia. - köszönt nekem Hyosung. 

Most én vagyok olyan helyzetbe, mint ő mikor először találkoztunk. 

- Szia. Hogy, hogy itt vagy? - kíváncsian néztem rá.
- Csak erre jártam, gondoltam benézek. Talán zavarok? - próbált velem huncutkodni. - Amúgy itt a mobilod, nálam hagytad még múltkor. - odanyújtottam felém a telefont.

- Milyen múltkor? - Zelo kíváncsian nézett rám, fogalma sem volt róla, hogy mi folyik körülötte perpillanat. 

Befogtam a száját azzal jelezvén, hogy maradjon csöndben, mert semmi köze nincsen hozzá.
- Köszönöm. 

Aztán néma csönd lett hirtelen. Tudtam, hogy nem olyan jó még a kapcsolatom a lánnyal, szinte nem is volt nagyon közös témánk. 

- Na jó, én akkor megyek. Hagylak titeket. Majd még találkozunk.

Legszívesebben visszarántottam volna, hogy még maradjon, de ha menni akart, akkor hagyom hogy menjen.

- Na de legalább a mobilod meg van.. - megcsapta a hátamat Zelo. Aztán elindult a konyha felé. Én is inkább felmentem a szobámba. 

Este:

Kaptam egy sms-t, gondoltam biztos az anyám lehet, mert ilyen későn csak ő zargat, de egy tök ismeretlen számot írt. Kinyitottam az üzenetet, abszolút meg voltam lepődve, Hyosung írt nekem. Találkozni akar velem a parton egy óra múlva. Teljesen mértékben felpörögtem, gyorsan elkészültem és rohantam is a partra. Előbb akartam odaérni, mint a lány de megelőzött, addigra mire odaértem ő már ott ült az egyik kövön és várt engem. 

- Örülök, hogy eljöttél. - rám mosolygót. - Gyere velem. 

Fölállt a kőről és megragadta a kezemet. Meg voltam rajta lepődve. 

- Kellemes időnk van nem? - kérdezte tőlem aztán elengedte a kezemet és átkarolt. 

Nem akart elengedni, de reménykedtem abban ha már így ideráncigált akkor beszélgetünk is és nem csak sétálgatunk egymás mellett.
- Nos azért írtam, hogy találkozzunk, mert beszélni akartam veled, csak Zelo előtt nem akartam mondani. Beszéltem a lányokkal rólad, mi lenne ha találkozgatnék veled többször is, mert kedvellek. Ők belementek. - felmosolygót. - Szóval felejtsük el amit történt pár nappal ezelőtt és kezdjünk új lappal. 

Teljes mértékben örültem a lány szavainak, mert én is kedveltem... És talán több is lehetne majd egyszer köztünk.

- Szóval akkor ez most egy randi? - kuncogtam föl. 

- Ha annak szeretnéd venni. 

- És mi van Jieun-nal..

- Semmi, nem haragszik, csak azon volt meglepődve, hogy nem köszöntél el hanem csak úgy elmenekültél tőle. 

Igaza volt, félek attól a lánytól. Néha olyan ijesztő, talán ezért is rohantam el igazából. Nem akartam, hogy ott kiabáljon velem. Egyszerre csak arra lettem figyelmes, hogy megállt a lány és elengedett.

- Segíts! - kiált nekem megrémülve.

Hátra néztem és láttam, hogy belesett egy göndörbe. Gyorsan visszarohantam hozzá segíteni. Sikeresen kihúztam a gödörből, tiszte homok volt a ruhája szegénynek.

- Jól vagy?

- Persze, csak kicsit megrémültem. Azt hittem itt fogsz hagyni. 

Abban a pillanatban mikor kiejtette a száján, hogy itt fogom hagyni, felröhögtem. 

- Most mi van? 

- Semmi csak olyan aranyos vagy. 

Éreztem, hogy vonzódom iránta, lehet hogy nem ismerem olyan régóta, de rájöttem van bennük közös és szerintem ez a lényeg. Jól éreztem vele magamat. Gyorsan elment az idő, csak annyit vettem észre, hogy máris a házam előtt állunk mind a ketten. Nem akartam, hogy elmenjen, de ha behívom a házba a fiúk egyből rámásznának. Szóval itt volt annak az ideje, hogy elbúcsúzzak tőle. Nem az erősségem a búcsúzkodás, habár úgy is látni fogom még.. Viszont Hyosung megoldotta a problémámat megcsókolt és a kezembe nyomott valami cetliszerűséget. Elengedte a kezemet, rám mosolyogót és elindult valamerre. Elindultam a bejárat felég a sok okos Bang, Young Jae és Zelo ott vártak az ajtó előtt arra várva, hogy mikor támadhatnak majd le. 

- Na mi van te kis kaszanova? - kérdezte tőlem Bang és belemarkolt a hajamba.

Ez jellemző volt rá. A másik kettő pedig a háta mögött röhögőt.

- Semmi miért mi lenne? 

Aztán hátrébb löktem őket és felrohantam a szobámba, el akartam olvasni azt a papír darabot amit a lány kezembe nyomott. 

"Kedvellek. :)" 

Aztán valami szív szerű valamit rajzolt oda a papír darabkára. Teljesen elvoltam varázsolva, percekig nem kaptam levegőt. Talán végre szerelemre találok én is végre.   

Hyosung time.

Jól éreztem magam Daehyun-nal, de a hazafele út elég hosszú volt. Talán neki kellett volna hazakísérnie és nem nekem őt. Most végig kell sétálnom szinte az egész városon. Végig azon gondolkodtam, hogy talán el kellett volna neki mondanom azt is, hogy a jelenleg csapattársa Himchan, az exem. Lehet, hogy nem lett volna valami jó ötlet, de akkor is ha tartani akarom majd vele a kapcsolatot mindent ki kell tálalnom neki. Mikor hazaértem életem legszörnyűbb pillanata várt rám. Himchan ott várt a házunk előtt. 

- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle eléggé mogorván.

- Hozzád jöttem.

Hozzám minek jött? Nem is vagyunk már együtt, nem is keresett már több hónap keresztül és amikor véget ért a kapcsolatunk eléggé rossz viszonyban váltunk el egymástól. 

- Próbáltalak hívni már többször is, a klubban is kerestelek, de nem voltál sehol, így ezért inkább idejöttem. Beszélni szeretnék veled. - aztán próbált átkarolni, de hátrébb löktem magamtól.

- Veled, nincs miről beszélnem.

- Szeretlek.

- Nem érdekel, megbántottál. Összetörted a szívemet! - könnyekbe borult a szemem.

Himchan csak nézett rám nagy szemekkel. 

- Újra szeretném kezdeni az egészet, sajnálom ami történt. 

- Nem érdekel, felejtsd el. Már nem kellesz. Találok nálad jobbat! -ordítottam rá. 

- És kit?

- Daehyun!

- Jung Daehyun?

- Igen.

- Szóval akkor úgy. Légy vele boldog, de úgy is visszafoglak szerezni. - aztán elment.

Talán lehet, hogy valami rosszat mondtam ezzel. Tudom, hogy nem örül neki, hogy Daehyun-nal találkozok, de nem érdekel én már senki nem vagyok neki.  

I need a love.♥~ 3.rész

Hyosung time.

Egyre jobban úgy éreztem, hogy vonzódom Daehyun-hoz, pedig még csak alig ismerem. Elismerem élveztem a társaságát sőt kimondottan örültem annak, hogy nem kell egyedül legyek amíg a lányok haza nem érnek, de akkor is mi van ha valamelyikük hazaér és ott látnak egy idegennel, habár ismerték Daehyun-t régóta, de akkor is. Kellemes volt a csókja ráadásul kellemes illata is volt a testének. Huncut próbáltam lenni vele is kigomboltam az ingét. Nem ellenkezett egyáltalán, de akkor is bennem volt az, hogy mi van ha a lányok.. Óriási kockázat lenne.

- Mi a baj Hyosung? - kérdezte tőlem miközben a hajamat arrébb fésülte a szeme elől. - Talán nem akarod?

Végig azon járt az eszem, hogy ez csak biztosan egy éjszakás kaland és elfelejt. Keres másik lányt, nekem pedig a szívem darabokra esik. 

- Fogalmam sincsen.

Lehetőleg próbáltam gyengéd és finom maradni vele, és persze próbáltam nem rámenős lenni, mert tetszett mint férfi. Megfogta a vállaimat és beszorított a a kezei közé. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, túlságosan is gyenge voltam és fáradt. Levette a ruhámat, de annyira ügyetlen volt, hogy szét is szakította a pántját, de még ez sem zavart igazából. Kicsit meg voltam ijedve, mivel ott álltam előtte egy szál fehérneműben. 

- Átgondoltam. Szerintem, ez tényleg nem jó ötlet. - teljes mértékben úgy voltam vele, hogy ha ezt a számon kiejtem elenged, de nem tette csak még jobban magához szorított.

- Te rángattál be a házba, ha nem vetted volna el a telefonomat nem lenne ez. Ugye tudod?

Erre nem tudtam egyáltalán reagálni semmit sem. 

- Kérlek eressz el! - förmedtem rá.

Szerencsére elengedett és gyorsan berohantam a fürdőbe. Hallottam hogy zörgött valami. A telefonom volt. Kaptam egy sms-t Zinger-től. 

"Minden rendben? Épségben hazaértél? Ezer puszi: Hana"  

Gyorsan visszaírtam neki, hogy ne aggódjon értem. Óriási levegőt vettem és kinyitottam az ajtót egy kis résnyire. Kinéztem a lyukon, Daehyun ott ült az ágyam sarkán és nézett valamit, valami könyvféleséget. Jobban megfigyeltem és egy citromsárga füzetecske volt, végig gondoltam, hogy melyik könyvem lehet és az a naplóm volt. Gyorsan kicsaptam az ajtót.

-Azonnal tedd le! 

Szegényke teljes mértékben meg volt szeppenve. Úgy megijedt, hogy eldobta a könyvet. Azonban ettől sem tántorodott vissza és odahúzott magához és az ágyra fektetett. Levette a nadrágját és oda feküdt mellém, mintha aludni készülne, közben más tervei voltak velem. Levette a melltartómat. A hasamat elkezdte simogatni aztán egyre feljebb jött később már arra lettem figyelmes, hogy a melleimet fogdossa. Közben szokásosan odanyomott egy puszit a számra. 

- Hyosung, itthon vagy? 

Abban a pillanatban mikor meghallottam ezt a mondatott Daehyun-t lelöktem az ágyról. 

-Úristen, ez Jieun! Tűnés a fürdőbe, nem akarok lebukni miattad. - gyorsan benoszogattam.

- De a ruháim.

-Tessék itt van. - rácsuktam az ajtót. 

Gyorsan kerestem valami hosszabb felsőt. Hallottam, hogy már az emeleten sétálgat szóval gyorsan lefeküdtem az ágyra, úgy tetvén, mint ha pihennék. Miután befeküdtem a lány máris benyitott.

- Minden rendben? - kérdezte tőlem aggódóan, és beült mellém.

- Persze.. Miért?

- Semmi, semmi csak azt hittem baj van és inkább hazajöttél. - felmosolygót. - Na és, mi volt?

- Mivel mi volt? - tanácstalanul néztem rá.

- Hát Daehyun-nal.

- Semmi.

- Komolyan semmi? Na, mindegy inkább hagylak pihenni.

Fölállt és kiindult a szobából azonban egyszer csak óriási hangzavarra lett figyelmes a fürdőből. 

- Mi volt ez?

- Mi, mi volt?

Basszus Daehyun valamit összetört. 

- Hát az a zaj?

Elindult a fürdő felé. Teljes mértékben ettől féltem egész végig, mi van ha lebukunk? Jieun elért a fürdőszobám ajtajáig és szép lassan kinyitotta.

- Daehyun? Te mit keresel itt?

I need a love.♥~ 2.rész

Daehyun time.

Mikor megjelent a másik nő Hyosung arcán látszódott a megkönnyebülés, hogy nem csak én vagyok vele.

- Oh, Hyosung! Ki az új barátod? – kérdezte az idegennő kíváncsian.

- Ööö.. Ő nem a barátom, most találkoztam vele először.

Megint feszesen állt lehajtott fejjel. Egyszer csak a beszélgetésünk végett ért, síri csönd volt. A hölgy kedves volt, végig mosolygott.

- Ha már itt tartunk, szeretnék bemutatkozni. G.NA vagyok.

Ismét Hyosung-ra figyelt, olyan volt, mint ha az anyukája lenne. Na, de ha már itt tartunk nekem is be kellene mutatkoznom.

- Ő Daehyun. – a lány belevágott a szavamba. Csoda, hogy megjegyezte a nevemet.

Ismét síri csönd lett, G.NA folyamatosan rám bámult. Talán gondolkodott valamin.

- Na én inkább itt hagylak titeket. – felmosolygott és odébb állt, de mielőtt megtette volna megmarkolta a vállamat és így szólt:

- Nyugi, adj neki egy kis időt. – rám kacsintott és elment.

30 perccel később:

Hyosung folyamatosan csak ivott és ivott. Nem tudom mi volt az talán valami alkohol féleség lehetett nem tudom. Egy idő után láttam rajta, hogy nincs magánál nagyon.. Talán túl sokat ivott és kicsit részeg lett.

- Hyosung jól vagy?

- Persze. Minden rendben.

A karjaim közé esett.

- Hyosung te tényleg sokat ittál.

- Nem, dehogyis! – felpattant a karjaim közül. – Kicsit elfáradtam.

- Hát akkor jobb ha hazaviszlek, hogy kipihend magadat.

- Rendben.

Nem ellenkezett? Mi baja lehet? Összeszedtem a holmiijaimat ő pedig megkereste a táskáját. Mielőtt elindultunk volna hátrahúzott.

- Szóljunk a többieknek.

Rávettem egy pillantást, bólintottam egyet és elrohantam megkeresni valamelyik barátnőjét, hogy szóljak Hyosung haza megy. Na, de kivel futottam össze a drága Zelo-val.

- Tudnál szólni valamelyik lánynak, hogy hazamegyünk? – kérdeztem tőle.

- Ha megtalálom valamelyiket igen.

- Oké, kösz. – aztán elindultam a bejárat felé.

A lány ott várt bejárat előtt. Úgy állt ott mint valami szobor lehunyt szemekkel. Felráztam, mivel még haza is kell érnie ébren.

- Ha nem baj gyalog kísérlek haza. Addig is szellőzik a fejed.

Nem gondoltam volna, hogy idáig elfajul a dolog, hogy nekem kell haza kísérnem. Azt hittem, hogy maximum telefonszámot cserélünk és majd megbeszélünk egy találkát. Erre meg, alig ismerem és most vihetem haza. Olyan volt mint egy rongybaba, alig bírt már menni, annyira fáradt volt a lány. Egy pillanatra nem figyeltem oda és a lány máris a kezemet karolta át.

- Ugye nem baj? – kérdezte és rám pillantott a nagy barna szemeivel.

Nem volt ellenvetésem, sőt örültem is neki. Végre egy másfél órás séta után odaértünk Hyosung és a barátnői házához. Megzörrent a telefonom, azt hittem hogy kikapcsoltam mikor a klubban voltam. Néztem és kaptam egy sms-t Zelo-tól. El akartam olvasni, de Hyosung azzal a lendülettel kitépte a telefont a kezemből és berohant a házba.

- Add vissza! – kiáltottam be a házba.

- Ha bejössz visszakapod. – felkuncogott.

Bementem a házba, de sehol nem találtam óriási volt a helye. Felszaladtam az emeletre hát ha ott lesz a telefonommal a kezében, de tévedtem a telefon a földre volt hajítva az egyik szoba elé. Biztosan elhagyta. Beléptem a szobában, abban a pillanatban ahogyan beértem a szobába az ajtó mögött elbújva a lány bezárta az ajtót.

- Azt akarom, hogy itt maradj velem, rossz egyedül lenni.

Igaza volt G.NA-nak, tényleg csak egy kis időt kellett adnom neki. Megölelt, teljes erőből szorított magához, mint valami plüss medvét. Belemarkolt a hajamba és nyakamra adott egy gyengéd puszit. Elkapott a hév, hátrébb löktem és megcsókoltam, de gyengéden. Nem is ellenkezett.

- Tényleg ez akarod? – súgta a fülembe.

Ilyenkor mit kell válaszolni? Nem tudtam csak álltam ott előtte. Nem tudtam, mit válaszoljak neki, kellemetlen volt. Felnevetett.

- Szóval igeeeeen. – aztán ismét megölelt, de most már nem szorított úgy, mint valami játék medvét.

Ekkor beugrott, hogy ugyanezt érezte mikor a klubban leszólítottam. Lábujjhegyre állt és most ő csókolt meg, az ajkamra is harapott egy párszor. Levettem róla az öltönyömet szép lassan. Élveztem ahogyan csókolt, szép kis estének nézek elébe.